Honti Szilvia: Gördülő idő, 2007

LELŐHELYEK - Gallina Zsolt–Honti Szilvia–Kiss Viktória–Molnár István–Németh Péter Gergely–Polgár Péter–Sebők Katalin–Somogyi Krisztina: ORDACSEHI-BUGASZEG

ORDACSEHI-BUGASZEG 215 kőeszközök kerültek elő. Az edények között gyakoriak a kis fülesbögrék és a füles fazekak, továbbá a tojástestű, két- vagy négyfülű urnák; ezeknél az edény nyaki részébe mélyített díszítést mészberakással emelték ki (203. kép). A háztartásban használt edények egyszerűbben díszítettek voltak, a fogófüles fazekak testét összefogott növényi anyaggal (vesszőnyalábbal) pacskolták-seprűzték be, vagy függőleges vonalkötegeket karcoltak az edény felületébe. A korszakhoz tartozhatott még egy ciprusi tű is, amelyet egy római árokban találtunk. A feltehetően felszínre épített, cölöpszerkezetes házakra kevés nyom utal. Fontos adalékot jelent, hogy a falu temetője is ismert, hiszen a közeli ordacsehi-csereföldi leletmentésen a kisapostagi kultúra hamvasztásos és csontvázas sírjai is előkerültek. A falu területén, az egyik gödörben is találtunk egy kettős, zsugorított csontvázas temetkezést, mely ehhez a korszakhoz tartozott. A két halottat (az antropológiai vizsgálat szerint két férfit) oldalra fektetve, felhúzott lábbal és behajlított karral helyezték el a négyzet alakú sírgödörbe úgy, hogy egyiküket a másik háta mögé fektették; mellékletet nem találtunk mellettük (ld. 318. kép, ld. még az antropológiai tanulmányban, 313. oldal). A település objektumainak zöme a kultúra klasszikus időszakába sorolható. Néhány gödörben azonban a kései, ún. késő kisapostagi-korai mészbetétes fázis széles sávos mészbetétágyakkal díszített kerámiája volt megfigyelhető. Utóbbi időszakra tehető egy szórvány behajlított fejű tű (Hülsennadel) is. A déli bekötőútszakasz területén előkerült, több mint húsz gödörből álló település a halomsíros kultúra legkorábbi betelepülőivel hozható kapcsolatba. A késő bronzkor kezdetére keltezhető leletanyag fontosságát kiemeli, hogy a Dunántúlon ezt az időszakot eddig csupán néhány lelőhely képviselte (bővebben ld. a kiegészítő tanulmányban). A földművelés és állattenyésztés mellett a mocsaras környezetben elhelyezkedő kis falu népessége halászattal is kiegészítette táplálkozását - erre utal az egyik gödör vastag, átégett, hamus rétegéből származó, nagy mennyiségű halcsont, halszálka és halpikkely. Az urnamezős kultúra idősebb fázisához tartozó településrészlet a lelőhely középső részén koncentrálódik. Központját feltehetően az az egymásba ásott kisebb gödrökből álló komplexum alkotja, amelyet valószínűleg anyag kinyerésére használtak, majd hulladékkal töltöttek fel. Házhely nem került elő, a korszak itt élő népessége feltehetően földfelszíni épületekben lakott. Több gödörnél megfigyelhető volt a gödör aljának és falának vastag, átégett agyagos tapasztása, ami arra utal, hogy élelemtároló veremként használhatták őket, és a bennük tárolt élelmet így védték a talaj nedvességétől és a rágcsálóktól. A nagyrészt méhkas alakú tárolóvermekből több edény (hombár, tál, csésze) töredékei (204-205. kép), különböző formájú hálónehezékek (gúlák, agyagkarikák), orsó203. kép Díszített tárolóedény és bögrék a kora bronzkorból (kisapostagi kultúra) 204-205. kép Késő bronzkori tárolóedény gödörben és restaurálva