Honti Szilvia: Gördülő idő, 2007

LELŐHELYEK - Gallina Zsolt: KORA NÉPVÁNDORLÁS KORI TEMETŐRÉSZLET

ORDACSEHI-CSEREFĈHD 2П Sióagárd, Szabadbattyán, Letkés lelőhelyeken tártak fel. Feltűnő, hogy a temetőtől csupán pár száz méterre keletre, Ordacsehi-Kis-töltésen került napvilágra egy hasonló korú és szerkezetű, szintén négysíros temetőrészlet. A fenti sírmezők általános jellemzője, hogy kevés sírból állnak, amelyeket néha egymástól nagy távolságra, Ny-K-i tájolással ásnak meg. E temetkezéseket többnyire az 5. századra, a század középső harmadára keltezik. A temetőrészietet az 510. sír, a földrajzi helyzet, a családi temető jellege és a közelben fekvő, hasonló korú sírmezők alapján az 5. század első felére, esetleg középső harmadára keltezhetjük. Pontos datálása az előkerült kevés számú leletanyag miatt nem lehetséges. Nehéz válaszolnunk, ha e kis létszámú népesség etnikumát és egykori társadalmi helyzetét kívánjuk meghatározni. Elképzelhető, hogy azokhoz a barbár népcsoportokhoz köthetők (hunok, alánok, keleti gótok), akik a 380-as évektől települtek be Pannoniába. 434-ben szövetségesi (foederati) kapcsolatok jöttek létre a keletrómaiak és a hunok között. Ruga hun nagykirály ekkor kapta meg Pannónia Prima és Valeria (a mai Dunántúl) tartományokat. Miután 455-ben a nedaói csatában a hunokat az ellenük lázadó népek legyőzték és kiűzték a Kárpát-medencéből, egy év múlva Markianosz keletrómai császár megkötötte azt a szerződést, amely az osztrogótoknak juttatta Pannoniát. A szállásterületen három keleti gót király, Valamer, Thiudimer és Vidimer osztozott. Az ordacsehi kis sírmező Thiudimer, Nagy Theoderik apja territóriumán terült el, akinek uralma a források szerint a Balatontól a Dráváig terjedt. A Pannoniát felprédáló, harcias osztrogótok végül 473-ban hagyták el a tartományt. Az ordacsehi sírmezőhöz tartozó népesség ittléte feltehetően valamelyik fenti, 5. századi történeti dátumhoz, sorsfordulóhoz köthető.