Honti Szilvia: Gördülő idő, 2007

LELŐHELYEK - Gallina Zsolt-Molnár István-Somogyi Krisztina: ORDACSEHI-CSEREFÖLD

200 GALLINA ZSOLT-MOLNÁR ISTVÁN-SOMOGYI KRISZTINA 187. kép Kelta épülettípusok (330., 238., 270., 80. objektum) csiga-függő voltak a díszei. Utóbbiakat váltakozó függőleges-vízszintes rendben fűzték fel, ahogy ezt Héra Zoltán a kopásnyomok alapján kimutatta. A különböző rítusú temetkezésekben megtalálható volt a jellegzetes, egyfülű, tölcséres peremű bögre. Ennek peremét, fülét és nyaki törésvonalát úgy díszítették, hogy egy fonállal, állatszőrrel körbetekert pálcikát vagy állatcsontot körben az agyagba nyomkodták, majd e mélyedéseket mésszel - összetört csiga-, esetleg kagylóhéjak anyagával - töltötték ki (Id. 185., 194. kép). A kerámia alapján az elhunytakat a kisapostagi kultúra ugyanazon időszakában temették el. Az ide temetkező lakosság feltehetően a szomszédos dombon lévő, Ordacsehi-Bugaszegen feltárt településen élte mindennapjait. A halomsíros kultúra időszakában történt megtelepedés nyomát csak két gödör őrizte meg, amelyek azonban meglehetősen nagy mennyiségű háztartási hulladékot tartalmaztak, így mészbetétes, vonalpárok között pontsorral díszített tárolóedények, nyomott gömbös testű, apró bütykös bögrék, nyelvszerűen kihúzott peremű tálak, ujjbenyomkodásos bordadíszes fazekak töredékeit. A második legnagyobb településrészlet a kelta kor középső és kései szakaszából (más néven a La Tene-kultúra C-D periódusából), a Kr. e. 3. század eleje és a Kr. u. 1. század közepe közötti időszakból származik. A faluból 26 épületet tártunk fel. Alaprajzuk alapvetően egy hossznégyszög alaprajzú, földbe mélyített alapsémára vezethető vissza. Rendszerint Ny-K-i vagy DNy-ÉK-i irányú hossztengellyel építették meg azokat. A tüzelőberendezés megléte, illetve hiánya alapján lehet elkülöníteni a lakóházakat és a gazdasági jellegű épületeket. A tüzelőberendezéssel nem rendelkező építményeken belül több típust különböztethetünk meg elsősorban a cölöpszerkezet, illetve az alaprajz, bejárat alapján. Többségükben döngölt vagy keményre lejárt padlót figyeltünk meg. Egy-két esetben a padlót kétszer is megújították. 1) A kelta korszakra leginkább jellemző típust azok a lekerekített téglalap alaprajzú épületek alkotják, amelyek tetőszerkezetét a rövidebb oldal közepére állított egy-egy ágasfa tartotta (187. kép 1). Az altalajba 30-50 cm-re mélyedő 330. és 179. objektumok hosszúsága 3,7-4,3 m, szélessége 2,3-3,2 m között váltakozott. Az 503. számú építmény alaprajza kissé eltért, négyzet alakú volt. 2) Az előzőeknél nagyobb és mélyebb, földbe mélyített építmények közös vonása, hogy bejáratukat egy csapott padkával a DK-i vagy a DNy-i sarokban alakították ki, amely túlnyúlt a déli oldal vonalánál (439., 477., 161., 238. objektum; 187. kép 2). A 158. objektum esetében eltérést jelentett, hogy egy padka húzódott végig a déli hosszanti oldalon, a cölöpök pedig erősen belemélyedtek a két rövidebb oldal falába. 3) A 66., 270., 524., 543. számú épületeket a 2. típustól az különbözteti meg, hogy a két vagy három, hossztengelyre illeszkedő ágasfán kívül a hosszanti oldalak mellett is találunk egy, két vagy öt cölöphelyet (187. kép 3). Ezek bélésre vagy oldalszelemenes megoldásra, esetleg koszorúfás tetőzetre utalnak. 4) Mindhárom típusnak létezett cölöp nélküli formája (42., 116., 159., 536. objektum). 5) Az 536., inkább négyzetes alapterületű építmény egyedülálló a lelőhelyen, ugyanis a nyugati oldal kivételével kerek és négyzet alakú karólyukak helyezkedtek el oldalai közelében, amelyek a béléstartó cölöpök, esetleg valamilyen belső berendezési elem, esetleg szövőszék nyomai lehettek. 6) A következő típus jellegzetessége a középen található cölöphely, amely négyzet alaprajzú objektumokban volt megfigyelhető, és talán sátortetőt tartó oszlop nyoma (80., 65., 259. objektum; 187. kép 4). E felsorolt épületek egykori funkcióját nem tudjuk egyértelműen meghatározni. Ahogy azt sem, vajon az eltérő alaprajz, méret, mélység jelentett-e használatbeli különbségeket is. Műhelynek tartjuk azt a két objektumot, amelyekben már volt tüzelőberendezés. Az 523. objektum fazekasműhelyként működött. Északi oldalába