Honti Szilvia: Gördülő idő, 2007

LELŐHELYEK - Kulcsár Gabriella: ORDACSEHI-KIS-TÖLTÉS

ORDACSEHI-KIS-TÖLTÉS 189 A bronzkor végén az urnamezős kultúra jelenik meg a dombon. A korszak jelenségeit szinte a teljes feltárt területen megtaláljuk, gyakoribbak a dombtetőn, de a lejtőkön és egészen a vízjárta terület szélén is előfordulnak nyomai. A települést számos réteges betöltésű, leletekben gazdag, kerek, méhkas alakú és több sekélyebb gödör jelzi. Egy kisebb méhkas alakú gödörben egy hatalmas, faragatlan kő feküdt, ugyaninnen egy gömbös fejű bronztű is előkerült. A dombtetőn található viszonylag gazdagabb leletanyagú objektumok sorába tartozik egy áldozati gödör is, melybe felkötött alsó lábszárral egy 34-40 év közötti asszonyt temettek el (175. kép). A megtelepedésre kevésbé használt keleti lejtőn egy délkelet felől fűtött, kitűnő állapotban megmaradt kemencét találtunk. A sütőfelület alapozásául egy nagyobb, bordadíszes tárolóedény töredékeit használták fel. Szerény leletanyaga alapján feltehetően e korszakhoz sorolható többek között egy égett agyagnehezékekkel telezsúfolt gödör és egy, a nyugati mocsárszélen kialakított nagyméretű ovális építmény is. A kora vaskori Hallstatt-kultúra településének maradványait elsősorban kisebb-nagyobb tárológödörök és néhány négyszögletes, 2x2 m-es nagyságú, kissé földbe mélyített padlójú épület jelenti. A gödrökbe néhány esetben kutyákat temettek. Ezen időszak egyik kiemelkedő lelete egy épen a földbe helyezett tárolóedény. A fazekak, tálak, hombárok töredékei mellett egy bütyökfogós fedő (176. kép) és egy plasztikus fültöredék említhető meg a leletanyagból. A feltárt terület meghatározó jelensége a módosított nyomvonalszakasz középvonalában, K-Ny-i irányban végigfutó kettős árok volt (277. kép). A 3-4 m széles árkok enyhén észak felé ívelődve a földhátat körülölelő mocsaras területbe futottak bele. Mélységük a dombtetőn elérte a 1,5-2 m-t, ami a lejtőkön fokozatosan 20-30 cm-re csökkent. A nyugati oldalon sikerült megfigyelni az árkok végvonalát, a keleti oldalon azonban egy mára már kiszáradt mocsár vastag, fekete feltöltődési rétege „nyelte el" az árkok követhető nyomait. A meredek, közel V keresztmetszetű árkok ívelődéséből arra következtetünk, hogy azok a dombvonulat északi csücskét választották el a délebbi területtől. A kitermelt földből emelt földsánc nyomait nem lehetett megfigyelni. A belső, északi árok vonalát a dombtetőn egy közel 4 méter széles „bejárati" rész (kapu?) szakította meg, míg a külső, déli árok vonala folyamatos volt. 276. kép Kora vaskori díszített edényfedő 177. kép A lelőhelyen átfutó kettős árok részlete