Honti Szilvia: Gördülő idő, 2007

Bánffy Eszter: A BALATON DÉLI PARTVIDÉKE ÉS A DÉL-DUNÁNTÚL AZ ÚJKŐKORBAN • KR. E. 6. ÉVEZRED KÖZEPE (5500)–5. ÉVEZRED KÖZEPE (4500/4400)

18 BÁNFFY ESZTER 5. kép Radiolarit nyersanyagtömb Balatonszemes-Bagódombról partra. Ugyanez mondható el az újkókor egyik legértékesebb, pattintott kőeszköznek alkalmas nyersanyagáról, a bakonyi Szentgál bányájában kitermelt vörös radiolaritról. Ezt a követ az újkókori kereskedelmi és kulturális kapcsolatok legjobb indikátorai között tartjuk számon, Szentgáltól nyolcszáz, sőt, ezer kilométernyire északnyugatra, Németország szívében is találtak belőle. A Balaton déli partján szinte mindegyik lelőhelyen bőséges szentgáli pattintott kőanyag került elő, legszebb talán mégis az a hatalmas magkő (5. kép), amely Balatonszemes-Bagódomb lelőhelyről származik, és ami hallatlan értéket jelenthetett a neolit falvak lakói számára. Nemcsak a szentgáli nyersanyagot használták azonban: a Mecsek vidékéről, sőt Északkelet-Magyarországról származó kőanyagot is szereztek a balatonvidéki korai földművesek. Mindez az élénk kapcsolatok újabb jele: a földrajzi távolság az újkókor embere számára nem számított súlyos akadálynak. A Dél-Dunántúl minden bizonnyal a vonaldíszes fejlődés közép-európai típusához került volna közelebb, ha nincs egy erőteljes, virágzó, gazdag kultúrájú szomszédja a Közép-Balkánon, amelynek hatása többször is erőteljesen megnyilvánult a régészeti leletanyagban - és ezzel együtt valószínűleg a dél-dunántúli kései vonaldíszes társadalom életében, szokásaiban, gondolkodásmódjában is. A Vinca-kultúra rokon ága, az ún. Sopot-kultúra kisebb csoportjai a Duna mentén a Bakony és a Vértes hegyei közé vándoroltak, ezt a kutatók régóta tudják. Az a jelentős megtelepülés, amelynek nyomai éppen az autópálya nyomvonalának feltárása közben kerültek elő, mégis meglepetést okozott. Ezek az új, nagy és jelentős Sopot-telepek azt mutatják, hogy a déli hatás fontosabb alkotóeleme lehetett a késő neolitikus átalakulásnak, a lengyeli kultúra létrejöttének, mint azt korábban sejteni lehetett. Igaz, hogy a Sopot-kultúra emlékei az M7-es autópálya somogyi szakaszán nem kerültek elő, de nyugatabbra, Zala megyében, a már korábban ismert Becsehely mellett az újonnan feltárt Petrivente, Sormás körárkos települései mégis ezt a véleményt látszanak alátámasztani. Végül is ez a déli, közép-balkáni hatás elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy a Dél-Dunántúlon ismét délies edényművességű, kultikus tárgyak sokféleségét készítő és használó, a Vinca-kultúrához sok szállal kötődő társadalom, a lengyeli kultúra emberei hódítsanak teret. A Kr. e. kb. 4900 és 4200 között, a késő neolitikumban és a kora rézkorban élt hatalmas kiterjedésű lengyeli kultúra emlékei mostani ismereteink szerint nem elsősorban Somogy megye területére koncentrálódnak. A Horvátország-