Honti Szilvia: Gördülő idő, 2007

LELŐHELYEK - Kulcsár Gabriella: ORDACSEHI-KIS-TÖLTÉS

ORDACSEHI-KIS-TÖLTÉS 187 rözhet, hogy a domb alját, a vizenyős terület peremét csak a kora bronzkor kezdetén, majd a kelta, római és korai népvándorláskorban használták. A lelőhely természetföldrajzi viszonyainak rekonstruálását segíti a szintvonalas helyszínrajz és a lelőhelyen (árkok, gödrök) vett talaj-, malakológiai és faminták elemzése (részletesebben ld. a környezetrégészeti és dendrokronológiai tanulmányokban 241. és 281. oldal). A feltárt lelőhelyrészleten a legkorábbi időszakot egy, a középső rézkori Balaton-Lasinja-kultúrához sorolható temetkezés maradványai jelentik. A sír ovális gödre az egykor a dombtetőn álló késő Árpád-kori ház északkeleti sarkánál tűnt elő; a sírgödörben szétszórtan és bolygatottan egy gyermek koponya- és vázcsontjainak törmelékes maradványait figyeltük meg. A töredékes koponyacsontok közelében egy kettős kónikus tál és egy szintén kettős kónikus testű, füles bögre feküdt (174. kép). A mellékletek alapján a sírt a Balaton-Lasinja-kultúra dunántúli, eddig ritkán megfigyelt hiteles temetkezéseinek sorába illeszthetjük. Lelőhelyünkön a kultúra megtelepedésére utaló további nyomokat nem találtunk. A földhát nem kutatott területén azonban valószínűsíthető a kultúra települése, és a közeli Ordacsehi-Csereföld és Balatonboglár-Berekre-dűló lelőhelyeken feltárt kisebb településrészletek is arra utalnak, hogy a középső rézkor időszakában a Berek menti dombvonulatok lakottak voltak. A bronzkor kezdetén a földhát nyugati lejtőjén, különösen a mocsaras, vízjárta mélyebb területek partvonulatán mutathatók ki a Somogyvár-Vinkovcikultúra szórványos nyomai. A feltárás során megfigyelhettük, hogy a vízszint ekkor alacsonyabb lehetett, és a kultúra következetesen ragaszkodott a mélyebben fekvő területhez. Egy-két jól körülhatárolható, mélyebb, hengeres oldalfalú gödörtől eltekintve jellemzően a domb nyugati lejtőjének alján sza273. kép A lelőhely terepmodellje 174. kép Középső rézkori temetkezés mellékletei