Honti Szilvia: Gördülő idő, 2007

LELŐHELYEK - Honti Szilvia–Németh Péter Gergely–Siklósi Zsuzsanna: BALATONBOGLÁR-BEREKRE-DŰLŐ ÉS BALATON BOGLÁR-BORKOM?INÁT

BALATONBOGLÁR-BEREKRE-DŰLÖ ÉS BALATONBOGLÁR-BORKOMBINÁT 177 dendrokronológiai vizsgálatra nem voltak alkalmasak. Annyit meg lehetett állapítani, hogy a fák, amelyekből készültek, azonos időpontban nőttek (a vizsgálatot Grynaeus András végezte el). A római telepen szórványként érméket (3-4. század) és egy bronzcsipeszt is találtunk. A lelőhelyen először 2001-ben kerültek elő Árpád-kori települési objektumok. Néhány nagy, kerek tárolóverem mellett két érdekes objektumot is feltártunk. A nagy, kerek gödrök alján 0,5 x 1 m-es deszkaépítményt emeltek, melyet kívülről lapos kövekkel is megtámasztottak. Valószínűleg mindkettő kútként szolgált, azonban szokatlan, hogy a kiásott gödör méretéhez képest maga a deszkaépítmény kisméretű. A római és középkori eltérő talajvízszintre utal, hogy a középkori kutak alja jóval feljebb van, mint a rómaié, és jelenlegi aljuk nem is érte el a talajvízszintet. Az egyik kút deszkáinak dendrokronológiai vizsgálatakor összesen 218 éves adatsort lehetett rögzíteni. A kúthoz öreg, a mai átlagos vágásidőnél kétszer idősebb fák anyagát használták fel. Mivel a kút faanyagának Magyarországon nincsenek azonos egybevethető mintái, ezért pontos korukat nem lehetett meghatározni. A két, területében és szerkezetében összefüggő, illetve egymást kiegészítő balatonbogiári lelőhely a tervezett M7-es autópálya megelőző régészeti feltárásainak sorában az egyik legnagyobb kiterjedésű lett. Jelentős új eredményeket hozott a korai vaskori Hallstatt-kultúra kései szakaszának és településszerkezetének megismerésében, a rézkori - tűzdelt barázdadíszes kerámia körébe és a kostolaci kultúrába tartozó - sírok egy eddig alig ismert korszakot képviselnek, a késő bronzkori urnamezős kultúra kétféle települése a korszak telepkutatása számára nyújt új lehetőségeket. 165. kép Római kori faszerkezetes kút a Berekre-dűlőből