Honti Szilvia: Gördülő idő, 2007

LELŐHELYEK - Honti Szilvia–Németh Péter Gergely–Siklósi Zsuzsanna: BALATONBOGLÁR-BEREKRE-DŰLŐ ÉS BALATON BOGLÁR-BORKOM?INÁT

BALATONBOGLÁR-BEREKRE-DŰLÖ ÉS BALATONBOGLÁR-BORKOMBINÁT 171 Az eredeti helyzetben feltárt sírok egy nagyjából 20 x 10 méteres területen helyezkedtek el, ezen belül feltehetően egy hármas és egy négyes csoport tartozik össze. A nyolcadik sír ezektől 9 m távolságban, a feltárt terület szélén került elő. A sírokban egy, a hamvakat tartalmazó urna és azon egy fedőtál volt. Urnaként fazék, mély tál vagy urna alakú edény szolgált. Míg a 2001. évi ásatásból származó síroknál a fedőtálat minden esetben szájával lefelé - és minden bizonnyal eredetileg épen - borították az urnára, a korábban előkerült sírcsoportban ez nem jellemző: egy esetben a szájával felfelé levő tállal, máskor hiányos edénnyel fedték az urnát. A 959. és 960. sírt közvetlenül egymás mellett találtuk - helyzetük és edényeik hasonlósága alapján (mindkettőben díszítetlen mély tál szolgált urnaként és fedőtálként is; 156. kép) feltételezhető, hogy a két sír halottja szoros kapcsolatban állt egymással. Nem kizárt, hogy egyszerre temették el őket. A13 sírba a megmaradt hamvak embertani vizsgálata szerint összesen három csecsemőt, hat kisgyermeket, egy serdülő korút és egy fiatal nőt temettek el. Ebből az állapítható meg, hogy a temető feltárt részében a gyermekeket és a nőket helyezték örök nyugalomra (bővebben lásd az embertani tanulmányban, 311. oldal). Valószínűleg a szülés közben vagy után elhunyt nőket és azokat a kisgyermekeket temették a település éppen használaton kívüli részére, akik a társadalomnak még nem voltak teljes jogú tagjai. Életkoruk vagy speciális elhalálozási körülményeik miatt őket nem illette meg a társadalom többi tagja számára járó temetkezési forma. Feltételezhető, hogy olyan temetkezési rítussal vagy további önálló temetőkkel is számolhatunk, amelyeknek régészeti nyoma nem maradt. Minden bizonnyal ez az oka annak, hogy a kostolaci kultúra temetkezései eddig szinte ismeretlenek a régészek előtt. Az edények többsége a kostolaci kultúra jellegzetes tárgytípusa. Urnaként általában egy díszítetlen, lekerekített hasú, hengeres nyakú mély tálat vagy egy kis méretű, lekerekített hasú fazekat használtak (157. kép). Az egyik ilyen fazék hasán (1022. objektum) a vuĉedoli kultúra igen jellegzetes, két, illetve három koncentrikus körben beszurkált, mészbetétes díszítése figyelhető meg. Kronológiai szempontból igen jelentős, hogy a fazékhoz tipikus kostolaci fedőtál tartozott. A fazekak között előfordult az alját körülölelő beszurkált, inkrusztált pontokból álló sávval díszített típus is, mely a kultúrán belül a környék jellegzetessége. Egy esetben nagyméretű, tojásdad, vállán két lapos, kerek bütyökkel, nyakán bevagdalt sorral díszített fazék volt az urna (957. objektum), egy másik sírban pedig egy nagyméretű hasas amfora, melynek vállát függőleges kettős bordák díszítették - ez utóbbi a badeni kultúra késői fázisára jellemző. Az amforát szintén jellegzetes kostolaci fedőtál borította (754. objektum). Fedőtálként minden esetben a kostolaci kultúrára oly jellemző vékony falú, fényezett, mély, hengeres nyakú tálat használták, melyek hasát az esetek többségében finoman kidolgozott, beszurkált, mészbetétes díszítés borította. A díszítést valamilyen igen hegyes, vékony, tűszerű eszközzel vagy kicsi, kerek végű tárggyal végezték. Ez utóbbit úgy nyomták bele a még puha agyagba, hogy az egymást részben fedő benyomkodások D alakot adjanak ki. A motívumok igen változatosak: két sorban elrendezett, lelógó háromszögek; két-két sorban váltakozva beszurkált díszítés; más esetben a beszurkált díszítés mezőket alkot, melyek váltakoznak az üresen hagyott és bütyökkel díszített mezőkkel, ebben az esetben a mészbetétes díszítés pontokat és folyamatos sorokat alkot. Természetesen e tálak díszítetlen példányaival is találkozhatunk. A késő rézkori település és a sírok viszonya még kérdéses. A sírokban talált edények tanúsága szerint a rézkor végének azt az időszakát képviselik a temetkezések, amikor a Balaton mellett a késői badeni kultúra szimbiózisban élt a Magyarországon igen rövid életű kostolaci kultúrával (ugyanakkor a leletek már a kostolaci kultúra túlsúlyát jelzik), és a Délvidéken már megjelent a korai vuĉedoli kultúra is. Ez a radiokarbon adatok szerint Kr. e. 3000 körűire tehető. 156. kép Késő rézkori síregyüttes (kostolaci kultúra, 960. sír) 157. kép A kostolaci kultúra díszített edénye (245. sír)