Honti Szilvia: Gördülő idő, 2007
LELŐHELYEK - Sófalvi András–Nagy Borbála–Skriba Péter: BALATONLELLE-ORSZÁGÚTI-DŰLÖ ÉS BALATONLELLE-FELSÖ-GAMÁSZ
BALATONLELLE-ORSZÁGÚTI-DULÖ ÉS BALATONEELEE-FELSÖ-GAMÁSZ 161 tyúkat (147. kép). Ez azért is érdekes, mert a falu Árpád-kori összeírásaiból több lovas jobbágyot is ismerünk. A két ház közel van egymáshoz, közelükben egy kemencebokor, illetve tőlük keletre több kút is található. Északabbra egy földbe mélyített, téglalap alakú, középszelemenes épületet - feltehetőleg egy pincét (249. str.) - tártunk fel, közepében alkalmi tüzelés nyomaival. A települési egységet délről, nyugatról és északról vízelvezető árkok határolják (148. kép). A feltárt kutak É-D-i irányban húzódnak a lakóházaktól keletre, mélységük 3,20-4,50 m között mozog. Kő- vagy faszerkezet nem volt bennük, belső szabálytalanságaik is ebből adódnak - a löszös-homokos altalaj könynyen beszakadt, így újat kellett ásni. Kis helyen való sűrűsödésük is arra utal, hogy nem egyszerre használták őket. Az itt feltárt kemencék nagyon változatos képet mutatnak. A házaktól keletre alapvetően két típus különböztethető meg, amelyek területileg is elkülönülnek. Az egyik a kemencebokor, ahol a kemencék megújítása új kemence építését jelenti ugyanazon munkagödör oldalában. Ezek általában egyperiódusúak. A másik típus az önálló kemence és hozzá egy munkagödör. Ez utóbbiaknál gyakran találkozunk a sütőfelület megújításával és az oldalfalak kitapasztásával, a stabilabb oldalfalú kemencét többször is meg lehetett újítani. A kemencék itt is egy cölöpszerkezetes építményt fognak közre. A kemencék különbözősége talán eltérő funkciójukkal függ össze, de lehet, hogy a szolgáltató csoportok vagy a családok eltérő szokásbeli különbségével magyarázható. Feltártunk néhány más gazdasági jellegű épületet, pl. földbe mélyített ólakat is. A kibontott árkok szerepe többnyire a vízelvezetés volt, a 13. századtól kialakuló, egyes esetekben árkokkal határolt, önálló jobbágytelkek a feltárt felületen nem voltak megfigyelhetők. A felsó-gamászi lelőhely Árpád-kori leletanyaga igen gazdag, a nagy mennyiségű kerámián kívül - melyek közt vannak pénzzel datált (III. István [1162-1172]) darabok is - főleg a nagyon jó állapotban megmaradt fémanyagot kell kiemelnünk. A lelőhelyet fedő vastag vízzáró rétegnek köszönhetően igen jó állapotú vaskések, sarkantyúk, patkók és más használati tárgyak kerültek napvilágra. A feltárt Árpád-kori településrészlet(ek) településtörténetileg egységet képeznek, és a határjárások alapján a tihanyi apátság legjelentősebb Somogy megyei Árpád-kori birtokával, a 16. század közepén elpusztult Gamással 149. kép A felső-gamászi templom erődítése