Honti Szilvia: Gördülő idő, 2007

LELŐHELYEK - Bondár Mária–Honti Szilvia–Márkus Gábor–Németh Péter Gergely: BALATONSZEMES-SZEMESI-BEREK

130 BONDÁR MÁRIA-HONTI SZILVIA-MÁRKUS GÁBOR-NÉMETH PÉTER GERGELY 117. kép Az 5. századi germán női viselet rekonstrukciója a szemesi-bereki leletek alapján alá lógó - az 5. században kialakuló germán női viseletre szerte Európában oly jellemző - díszes szalagot erősítette az övhöz. A szalagra általában különféle dísz- és használati tárgyakat - amuletteket, tarsolyt, késtokot - erősítettek; jelen esetben is egy amulettet, két nagyméretű, csiszolt kalcedongyöngyöt és egy üveggyöngyöt találunk a szalag feltételezett helyén. A hun korban eredő és az 5. század 2. felében is tovább élő szokást tükrözik a hölgy bokáinak külső oldalán talált ovális ezüstcsatok, melyekkel a lábbeli szíját rögzítették. Erre a viseletre utaló csatokat a hun korban és azt követően, férfi- és női sírokból, arany és ezüst kivitelben egyaránt ismerünk (237. kép). A nő ruházatára vagy ékszerviseletére következtethetünk a nyaka körül, egymástól egyenlő távolságra lévő, bordázott aranygyöngyökből. Ezeket az ingnyakra varrva viselhette, de az is elképzelhető, hogy szerves alapanyagú (valószínűleg bőr) nyaklánc részét képezték. Ez utóbbi feltételezést támogatja a nő bal alkarjánál lelt egy szem aranygyöngy, amely esetleg egy, a nyaklánccal azonos kivitelű karkötő dísze lehetett (116-117. kép). A 268. sírban fekvő 7-14 éves kislány ferdén záródó felsőruházatát kapcsolta össze a bal vállnál, illetve a mellkas jobb alsó részén található két aranyozott ezüstfibula. Az alsóruhát a kislány derekán egy jobbra záródó, ezüstcsatos bőröv fogta össze. A test jobb oldalán került elő és feltehetően az övhöz tartozott egy vékony bronzkarika, melyre két pici bronzcsengő és két üveggyöngy volt felfűzve. A bal alkar belső oldalán egy színes üveggyöngyökkel kivarrott tarsolyt találtunk. Ehhez a tarisznyához tartozott egy rombusz alakú, kisméretű ólomékítmény és egy borostyángyöngy (117-118. kép). Egyszerűbb az öltözete a 269. sírban feltárt idős nőnek: egy-egy fibulával a vállnál, illetve középen a dereka alatt összekapcsolt, köpenyszerű hosszú ruhát viselt, külön alsóruhára utaló tárgy vagy cipőcsat nem volt a sírban, ékszert sem hordott (là. 121. kép). Nehezebben értelmezhetőek a 267. sírban fekvő 1-2 éves gyermek leletei. A felsőtest bal oldala mellett talált leletek többféle értelmezést is megengednek. Elképzelhető, hogy a gyöngyök, a fibula, a félhold alakú függő és a nagyobbik gyűrű egy szalagra varrva került a sírba a gyermek mellé. A fibula azonban helyzete alapján a ruházat rögzítésére is szolgálhatott, akárcsak a deréktájon talált vaskarika. Ebben az esetben a test mellől előkerült gyöngyök és függő egy nyaklánc részét képezhették, amelyet nem viseleti pozícióban helyeztek a sírba (229. kép). A családi kapcsolatokat támasztják alá bizonyos leletek is: a 268. gyermeksírban és a 269. felnőtt női sírban teljesen azonos fibulapár került elő, míg a 150. sírban eltemetett nő arany gyöngysorához tartozó gyöngyszem volt a 267. számú gyermek sírjában. A viselet elemeinek minősége és mennyisége, illetve hiánya egyértelműen utal tulajdonosaik társadalmi helyzetére. Ebből a szempontból figyelemre méltó, hogy a temető nyugati szárnyán eltemetettek egyike mellől sem került elő ékszer vagy viseleti tárgy. A viselet gazdagságát kiegészítik az ékszerek. Fülbevalót egyetlen sírban találtunk. Ez a kisméretű, aranyból készült, sokszöggombos típus a hun korban kialakuló germán divat jellegzetes ékszere, és igen gyakori az 5. század 2. felében. Általános elemei a női ékszerviseletnek a különféle gyöngyökből készült nyakláncok. Kiemelendő közülük a 150. sír antik eredetű aranygyöngyökből álló nyakdísze. Figyelemre méltó, hogy valamennyi gyűrű két gyermeksírból került elő (267. és 268. sír), az ékszereket a bal és a jobb kéz ujjain egyaránt viselték. Ezek között legszebbek a vésett díszítésű ezüst fejesgyűrűk, amelyeken asztrális szimbólumok láthatók: oroszlán, skorpió, illetve egy küllős kerék. E szimbólumok germán környezetben való megjelenése keresztény eredetű lehet. A korszak germán népeinek többségéről elmondható, hogy a kereszténységnek - a katolikus egyház által eretneknek tartott - ariánus ágát követték. Ennek ellenére találhatók olyan tárgyak a sírokban, amelyek minden bizonnyal a pogány hitvilághoz