Honti Szilvia: Gördülő idő, 2007

LELŐHELYEK - Bondár Mária–Honti Szilvia–Márkus Gábor–Németh Péter Gergely: BALATONSZEMES-SZEMESI-BEREK

BALATONSZEMES-SZEMESI-BEREK 127 ЭД A kelták a Kárpát-medencei életük kései szakaszában (La Tène D) telepedtek meg ezen a területen. Két ház és két kemence mellett mintegy kéttucatnyi verem került elő a feltárt területen. A gödörházakban cölöplyukat nem találtunk, padlójuk döngölt, gyengén sározott volt. Az egyiknél sikerült meghatározni a ház belépő padkáját. A másiknál a ház közepén egyméteres átmérőjű átégett foltot lehetett megfigyelni, ami talán tüzelőhely lehetett. A kemencék tapasztott sütőfelületében számos kerámiatöredéket találtunk, hamusgödreik hosszú használatról tanúskodnak, az egyik esetében új hamusgödröt is ástak. A lelőhelyen megtalált gödrök döntő része tárolóként szolgált, változatos formáik közül olyan is előfordult, amely már a római korra jellemző. A kelta telepen megtalált leletanyagban túlsúlyban vannak a jól korongolt, szürke, besimított mintás tálak és urnák töredékei. Két, fehér festésű edénytöredék a Gellért-hegyi fazekasműhelyből származik. Az egyik gödörben üreges, bordás bronz karperec töredékei, egy másikból pedig egy bronzcsipesz került elő. 113. kép Római kori kút (550-551. objektum) faszerkezettel A 2-3. századra keltezhető római kori telepnek csak a déli szélét érintette a nyomvonal. Ezen a lelőhelyen 1999-ben sikerült feltárnunk Somogy megye első római kori kútját (113. kép). A nagy, 3 m átmérőjű és 3 m mély gödörben lévő kútnak a fadeszkái maradtak meg. A kút faszerkezete ácsolással készült, a deszkák vége túlnyúlt a négyzetes, 105 x 105 cm-es belső méretű kút keretén. A feltörő talajvíz miatt nem lehetett teljesen feltárni, legnagyobb mérhető mélysége 360 cm volt. A kútban egy bronzedény és egy szürke tál (114. kép) mellett sok, többségében díszített terra sigillata-töreáéket találtunk. Az egyéb kerámiatárgyak között feltűnően nagy a kézikorongon készültek száma. A kút gerendáit nagyjából sugárirányban vágták ki; a fagerendákhoz a ma megszokott vágásidőnél idősebb, 120-150 éves fákat használtak fel. A fák kivágására legkorábban Kr. u. 237-ben kerülhetett sor (a dendrokronológiai vizsgálatokat Grynaeus András végezte). A kút gerendái kocsányos tölgyből készültek; érdekesség, hogy a kútban egy kisméretű, vadalmafából faragott fadugót is találtunk (Babos Károly meghatározása). A kútba beiszapolódott talajból vett mintában számos növényi mag volt: ezek között legnagyobb mennyiségben a búza különböző fajtáinak szemtermései és pelyvatöredékek fordultak 114. kép A római kori kútból előkerült tál