Kunffy Lajos: Visszaemlékezéseim, 2006

Bankett a Fészek Klubban, Budapest, 1927. Miután Ferenc József rakparti műtermem dél és nyugati fekvésű volt, tehát napos időben besütött a nap és ez különösen portréfestésnél nagyon zavart. Nagyon vágytam egy északi világítású műteremre. Ez kínálkozott is, amikor szegény Glatter Gyula meghalt. Érthetetlen előttem, hogy ez a nagyon tehetséges festő miért lett öngyilkos? Főként portrékat festett és köztük nagyon sikerülteket. Idegileg nem volt rendben. Egy dolog jut eszembe, ami éppen velem kapcsolatos. Már nagyon elismert portréfestő volt, a párizsi Szalonban is feltűnt egy férfiarcképe, amikor nekem ismeretlenül levelet írt Párizsba, hogy a festészetről szeretne áttérni a szobrászatra. Azt kérdezte tőlem, segíteném-e bejutni az École des Beaux Arts szobrászati fakultására, ha lejönne Párizsba. Megígértem neki, és felkerestem Raoul Verlett, az École des Beaux Arts professzorát elmondva neki az esetet, és ő is megígérte támogatását, de Glatter azután mégsem jelentkezett. Bérbevettem tehát műtermét, sőt több műterem felszerelési tárgyát is átvettem a családtól. Kezdetben nagyon jól éreztem magam ebben a műteremben, mert kényelmes volt, elég mellékhelyiséggel ellátva, utóbb azonban nagyon sivárnak találtam az udvarra néző nagy ablakokkal, azután az ötödik emeleten lévén, ha a lift elromlott, keserves volt oda felmászni és terhes volt lakásomról naponta kétszer a Dunán átmenni, a Budafoki út 9. szám alatti műterembe. Utolsó nagyobb méretű képemet ,Yezetik a tehenet a vásárról" már ideszállítottam Somogytúrról. Egy szegény ember tehenet vett, büszkén vezeti, felesége és fia hajtják, utóbbinak a vállán egy pár csizma. Ezt a képemet Anti Ödön vette meg, aki utóbb képviselő is lett, de 189