Kunffy Lajos: Visszaemlékezéseim, 2006

sának rám nézve sérelmes oldalát. Andrássy előkelő gondolkodásával átlátta igazamat és másnap a Társulat igazgatósági ülésén Szmrecsányi előtt ennek kifejezést is adott. Erre Szmrecsányi levelet írt hozzám, hogy terve szerint Parisban elsősorban engemet keresett volna fel és távol volt tőle a gondolat engem mellőzni, kért, hogy látogassam meg. Ennek eleget téve abban állapodtunk meg, hogy mivel én ősz előtt már nem térek vissza Parisba, a legbefolyásosabb francia művészekhez ajánlóleveleket adok neki. Szmrecsányi Parisba érkezve elsősorban akkor nagykövetünket gr. Khevenhüller-Metsch Rudolfot kereste fel arra hivatkozva, hogy Zichy vér is van ereiben, ő szívesen áll művészeti ügyekben a magyarok rendelkezésére. Egy nagy estélyre hívta meg a francia művészeket Szmrecsányi jegyzéke alapján. Amikor ősszel Parisba visszatértem, meglepetéssel hallottam Besnard és más művészektől, hogy erre a nagykövetségi estélyre igen eltérő orientációjú művészek voltak összehíva, kellemetlenül érezték magukat és a társaság összeállításában politikai szimatot éreztek, ami nekik nagyon visszatetszett. Egyik követségi barátomtól pedig azt is megtudtam, hogy Szmrecsányi nem volt őszinte velem szemben. Ez engem mód felett bántott , és Szmrecsányihoz intézett levélben ennek egyenesen kifejezést is adtam. Az lett a következménye, hogy Szmrecsányi megromlott egészségi állapotára hivatkozva kormánybiztosi megbízatásáról lemondott. Mivel a Képzőművészeti Társulat a kiállítás eszméjét mégsem akarta feladni, Karlovszky Bertalant, aki hosszú éveket töltött kint Parisban, küldte ki a kiállítás megszervezésére, mert nem bíztak abban, hogy én a megbízatást elfogadom. Hiszen már az első kiállításkor is nehezteltem, hogy tanácsaimat nem fogadták meg. Karlovszky azonban elsősorban engem keresett fel s kérte segítségemet. Hangsúlyozta, hogy nem a Társulatnak, de őneki személyileg, aki iránt őszinte barátság fűzött, legyek segítségére. Ezt meg is ígértem neki. Több előkelő művészhez el is mentem vele, azonban Karlovszky rövid ideig maradhatott Parisban, mert a Társulattól kapott költség nem futotta továbbra és mivel már én is hazakészülőben voltam a nyárra, végül is a Michel & Kimbel szállítócég egy altisztje szedte össze a kiállítási képeket. Ennek az anyagnak minősége bizony nagyon mögötte maradt annak, amit 1903-ban és Budapestre küldtem és amelyről Petrovich érdemesnek tartotta külön tanulmányt írni. 1902-ben nagy családi esemény előtt álltunk. Július 20-án megszületett Zoltán fiunk. Ekkor már saját bútoraink között, főbérleti lakásunkat a Villa Monceau 2. szám alatt elfoglaltuk. Ez a rue de Courcelles egy rövid kis mellékutcája 6-8 házzal. Megvolt az a nagy előnye, hogy bár nagyon fontos fővonalon feküdt, mégis csendes hely, ahol nem volt kocsiközlekedés. A félemeleten laktunk, így nem kellett sok emeletet másznunk. Ezt a lakást megtartottuk 1914-ig, valamint a műtermet is a rue Bayenben, ahová a rue Demour-on át 5-6 perc alatt eljutottam a lakástól. Néhány lépésnyire volt a place Pereire, hol a párisi körvasútnak volt állomása és villamos vasúti gócpontja. 86