Kunffy Lajos: Visszaemlékezéseim, 2006
én hiába hívtam fel erre a Képzőművészeti Társulat figyelmét, nem voltak elég ügyesek ezt kieszközölni, mint a bécsiek. A képvásárlások közül sem fogadták el tanácsomat, nem vették meg a remek Renoirt és Albert Besnard két tuniszi lányt ábrázoló tipikusan egyéni piktúráját, inkább Lerolle egy akt képét, a fürdőző nőket, amely elég banális volt. Örültem, hogy a magánosok több ízlést tanúsítottak, ekkor került Puvis de Chavannes gyönyörű háttanulmánya Kohner báró tulajdonába és egy eleven Raffaelli is Budapesten maradt. A francia kollekciónak Budapesten igen nagy sikere volt. Petrovich Elek egy külön füzetben írt róla tanulmányt. A franciákat is foglalkoztatta ennek a kiállításnak a sikere, úgy, hogy Rodin azt a propozíciót tette előttem, hajlandó lenne Budapesten saját műveiből, külön kiállítást rendezni, amelyben festők közül Besnard szerepelne, akit ő akkor a francia festők közül a legtöbbre tartott. Én nagy lelkesedéssel hoztam ezt a titkárságnak tudomására és meglepődtem, hogy mily közönyösen, költség hiányára hivatkozva fogadták az eszmét. Utóbb Prágában megcsinálták ezt a Rodin kiállítást és nagy idegenforgalmat értek el vele. Abban az időben gyakran kiutaztam Meudon-Val-Fleury-be Rodinhez és ilyenkor mindig ott fogott dejeuner-re is, ami igen egyszerű, de ízletes volt, mindig szerepelt benne poissons frittes. Csak hárman ültünk az asztalnál a titkárával. Rodin étkezés közben is mintázgatott kisebb alakokat. A franciák különösen a szellemi dolgozók, nem sok időt töltöttek a dejeuner-vel, a főétkezés a diner volt 6-7 óra között. Puvis de Chavannes-ról mondták, hogy dejeunerre csak olajbogyót evett. Egyszer póruljártam, amikor ameudoni parkba léptem, láttam a kis kutyaházikót egy fekete kutyával és hogy láncra van kötve, de nem mentem elég távol a kutya elért és a lábszáramba kapott. Mikor beléptem Rodin műtermébe, elpanaszoltam, hogyan jártam. Mutatnom kellett neki, nincs-e nagyobb bajom és Rodin maga mosta ki sebemet, ahol a kutya 2-3 fogának karcolása látszott. Egy alkalommal künn élő magyarok, tudva Rodinnel való kapcsolatomról, felkértek, hogy vinném ki őket Meudonba Rodin műtermébe. Engedélyt kértem tőle erre és ki is kísértem őket. Ebben a társaságban voltak: Vámossy Zoltán dr., egy. tanár és neje Előd Karola, festőművésznő, Návay Aladár követségi titkár, Hatvány Ferenc, Basch Andor festők, Kandó László édesanyjával, Radosevichné és nővére, Bolgár Ferencné és az akkori honvédelmi miniszter felesége, Ritoók Emma írónő és Jászi Oszkár, aki akkor a földművelésügyi minisztériumban titkár volt, aki szabadságolva a Colléggé de France-ban tanulmányokat végzett. Nagyon hálásan megköszönték a nagy élményt, melyet ez a délután nyújtott nekik. Rodinnek Parisban is volt műterme a rue de l'Université-ben, ahol nyersebb munkák készültek. Meudonban valóságos múzeuma volt, összes munkái márványban, bronzban sokszorosítva, de volt sok antikszobra is, amelyeket nagy pénzen vásárolt és ezekből a parkba is jutott. Egy magaslaton volt építve a múzeumszerű épület, gyönyörű kilátással Parisra. Csak később jutott a Villa Byron tulajdonába, melyet az állam adományozott neki, hogy 84
