Kunffy Lajos: Visszaemlékezéseim, 2006

mintarajziskolából kijövet megláttam a Fasorban jönni cilinderrel, redingotban, göndör hajával, olajbarna arcával, egy grand seigneurbe ojtott művésznek tartottam. Budapest szépségének a kialakulását ő látta meg előre a legjobban. Rákosi Jenő is megálmodója volt a magyar nemzet nagyságának. Érthető, hogy a Milléniumra a honalapítás gondolatát akarták szemlélhetővé tenni. Munkácsy megértette a feladat nagyságát, sok előtanulmányt is végzett hozzá, de a beteg szervezete megroskadt a feladat nagysága előtt. Az ő legjelentősebb művei inspiratív természetűek voltak: A tépéscsinálók, A siralomház, Az újoncozás, a Milton s talán még a Krisztus trilógia is. Abban az időben Renan Jézus élete megjelenésekor az egész világot, elsősorban Paris szellemi életét foglalkoztatták Renan megállapításai. Érthető, hogy Munkácsy ebben az atmoszférában élve, Krisztus életét imponáló témának érezte hatalmassá fejlődött ecsetje alá. Milyen kár, hogy ezek a vásznai nem Budapesten vannak. Egyszer kérdeztem Petrovics Eleket, mint a Szépművészeti Múzeum főigazgatóját, hogy nem lehetne-e ezeket megszerezni? Néki is ez volt az eszméje, mondotta, tett is erre kísérletet, de anyagi akadályai voltak. Ha ezeknek Budapesten egy külön pavilont építenek és belépti díjat fizettetnek rövid idő múlva megtérült volna vételáruk. Budapest egyik legnagyobb látványossága lett volna. Budapestre nem jött volna idegen, aid ezeket meg nem tekinti. Henri Bouvet francia kollégám mesélte, hogy gimnazista volt Lyonban, amikor a Krisztus Pilátus előtt Parisban ki volt állítva és ez olyan szenzáció lett, hogy különvonat ment Lyonból érdeklődőkkel a kép megtekintésére. О is ilyen vonattal jött Parisba. Az Árpád bejövetele 1893-ban lett kiállítva a párisi Szalonban, de Munkácsy elégedetlen volt a hatással és újra, meg újra átfestette, agyon festette. A festék is elvesztette már tüzét, intenzitását. Erezte ezt ő maga is. Mikor beléptem a műterembe a képen dolgozott, és az óriási műteremben, lehetett vagy 30 méter, jókora utat kellett megtennem, amíg hozzájutottam. Menjünk hátra, nézzük távolabbról, mondotta. Amint a műterem nagy ablaka előtt haladtunk, engem profilban látva megjegyezte: ejnye öcsém, milyen érdekes Krisztus fejet festhetnék magáról. Bármily örvendetes volt ez rám nézve, sajnálatomra azt kellett válaszolnom, hogy szívesen állnék rendelkezésére, de most nem tehetem, mert már a vasúti jegyet is megváltottam a hazautazásra. 1895-ben pedig már nem tértem vissza Párizsba, Münchenben béreltem műtermet, hogy a millenáris kiállításra fessek egy nagyobb képet. Amikor Munkácsy az Ecce homo bemutatására Budapestre jött, Pannónia szállóbeli lakásán azzal fogadott, akkori titkárja, Malonyay Dezső, hogy senkit sem szabad már - orvosi tilalomra - hozzá bevezetni. Még talán azt keresztül tudjuk vinni, mondta Malonyay, hogy az Ecce homo-t személyesen mutathassa be a királynak, mert azért jött Pestre. Aztán már csak a temetésén voltam jelen, ami olyan impozáns volt, hogy még ilyet Budapesten nem is rendeztek. A katafalkot Stróbl Alajos készítette, amelyre az akkor 52