Kunffy Lajos: Visszaemlékezéseim, 2006

né fejéből fakadt. Kétségtelen azonban, hogy Munkácsyné nagyban hozzájárult Munkácsy hírnevének megalapozásához és talán emelte ezzel az ünnepeltetéssel Munkácsy ambícióját mindig nagyobbat alkotni. A nagy törekvés mindenesetre megvolt benne és minden egyszerűsége, közvetlensége mellett bizonyos, hogy hiú is volt, szerette a fényűző életet. Parisban lovakat tartott, amelyeket maga hajtott. Gyakran végigkocsizott a Champs Elsysée-n, ki a boulogni erdőbe. Szerette a szép ruhákat. Malonyay Dezső beszélte el nekem, hogy egy alkalommal, amikor nála volt, új ruháját hozták haza. Rögtön felpróbálta s annyira tetszett neki, hogy abbahagyva a munkát, odafordult Malonyayhoz: gyerünk sétálni! Egy nagy estélyt egyszer egy anonim levél zavart meg. Bombát jelentettek be. Munkácsyné ezt tudomásul adva Lepine rendőrfőnöknek, az két rendőrt állított a palota kapuja elé a vendégsereg megfigyelésére. A rossznyelvűek azt beszélték akkor, hogy egy fiatal magyar író csinálta ezt a rossz tréfát, mert nem kapott meghívást az estélyre. A két rendőrt heteken keresztül ott láttuk a kapu előtt. Lepine nagyon vigyázott Munkácsyra. Én közvetlen érintkezésbe csak 1894-ben kerültem Munkácsyval, amikor először állítottam ki a Nagy Szalonban. О akkor az Árpád bejövetelével szerepelt, melyet utóbb egészen átfestett kiállítási impressziója alapján. Kívülünk még egy magyar állított ki abbanaz évben a Szalonban, Pariagy Vilma, Szögyén Marich arcképét. A vernissage alkalmával Borostyány Nándor, a Pester Lloyd és a Pesti Hírlap munkatársa mutatott be Pariagynak, aki Berlinből jött és akinek Kossuth Lajos arcképével nagy sikere volt. Mintegy 38-40 éves, középnagyságú, szép arcú, igen eleven barnaszemü nő volt. Abban az időben egy német császári tábornok felesége volt, akivel állítólag Vilmos császár házasította össze. Utóbb orosz hercegné lett és Amerikában halt meg. Meghívott esti teára. Mikor a Hotel Bellevue-be érkeztünk, ahol lakott, már néhány francia művész volt ott és mintegy fél óra múlva megérkezett Munkácsy is szürke cilinderben és szürke redingotban, jókedvűen, megölelve, megcsókolva a szép asszonyt. Előzőleg a feleségét kísérte ki a vasútállomásra, aki Kolpachba utazott és ő most szalmaözvegy, mondotta. Nagyon élénk volt a társalgás a szép májusi estében és úgy éjfélkor indultunk hazafelé. A kapu elé érve Munkácsy azt mondta, ő gyalog fog hazamenni, jó lesz egy kis séta. Bár én egészen ellenkező irányban laktam, megkérdeztem, hogy szívesen fogadja-e, ha hazakísérem. Kitűnő alkalomnak találtam vele elbeszélgetni. Szívesen fogadta és megindultunk a nagy körutakon át az Avenue de Villier-re. Nagyon kedélyesen, szívesen válaszolt kérdéseimre. Először azt kérdeztem, szokott-e eljárni a nagyképtárakba? Nem igen ér rá, mondta, de múltkorában mégis bementem a Louvre-ba, megtekinteni Veronese kánai lakomáját. Ez a múzeum legnagyobb képe és a híres salle carré-ban van elhelyezve. Méltó volt Munkácsy tanulmányozására, kompozíciója, architektonikus kiképzése, színbeli gazdagsága, az olasz mesternek egyik legértékesebb műve. E kép hatása megállapítható Munkácsy wieni plafonján (Kunsthistorisches Museum). 49