Kunffy Lajos: Visszaemlékezéseim, 2006

ELŐSZÓ Kunffy Lajos .Visszaemlékezéseim" című memoárja fontos kortörténeti dokumentum. A festőművész rokonszenvesen szabadkozik a bevezetőben, mert a hivalkodástól különösképp szeretné távoltartani magát. Sokat megélt, bölcs látású emberként van beszámolnivalója az életről, a művészetről, a sorsfordító történelemről. 1947-ben, 78 éves korában kezd hozzá az emlékíráshoz és két évig dolgozik rajta. Ahogy mondani szokás, szellemi képességeinek teljes birtokában van, s ez a ritka időskori képessége családi vonás. Apai ágon több a magas kort megélt rokon. Apja 96 évig élt és 70 éves korában memoárt írt az ifjúkori garibaldista múltjáról. A művész önéletírása az eszmélő gyermekkortól 80 éven át követi életutat. A továbbiakban megélt 12 évről a fia, Dr. Kunffy Zoltán ad kiegészítést. A jogdiplomás művész kitűnő elbeszélő. A saját sorsába mélyülő figyelme nyitott a világra is, tisztában van a történelmi helyzettel. Ha csak teheti, a körülmények tisztázása után beszél magáról. A kivülálló nézőpont mentesíti a szubjektív önértékeléstől. A sikereiről szólva, másoktól kapott dicséreteket idéz. Szellemes és mértéktartó stílusával köti le az olvasó figyelmét. Mesél, de korrekt mód ügyel a pontos és hiteles tényekre. A tollat forgató festővel többször is megesik, hogy az emlékezés fonalán elkalandozik, s gondolata olyankor nagyot ugrik előre az időben. Magától is ráébred a kitérőre, s újra visszakanyarodik az időrendi folyam medréhez. Az időskor számlájára írható eltévelyedések cseppet sem nehezítik meg az olvasmány élvezetét. A most kézhezkerülő második kiadásban a jelentős életrajzi állomások, fordulatok bekezdéséhez fejezet címeket adtunk a szövegrész tartalmának megfelelően. Áttekinthetővé szerkesztettük az amúgy összefolyó tárgyalás menetét. Ezen túl semmiféle tartalmi változtatást nem eszközöltünk. Független toldalék fejezetként társítottuk a Rippl-Rónai Józsefről írt Kunffy emlékezést, amely 1958-ban már egyszer megjelent nyomtatásban. A Kunffy kutatás mai távlatából, amikor a kimondhatatlanul fájdalmas történetek is végre kimondhatóvá válnak, szólhatunk a kihagyott és elhallgatott emlékekről is. Az 1944-45-ben elszenvedett események, a történelmi kataklizma személyére mért csapásai hiányoznak Kunffy írásából. A sorok közt érezzük a va llási megkülönböztetés kényes témájával való birkózás erőfeszítéseit. Idős korára, amikor már ereje gyenge és kiszolgáltatott, akkor sújtja a vallási származás miatti üldöztetés. 1944-ben elkobozzák vagyonát, kiűzik otthonából és Tabra hurcolják a zsidó gettóba. Segélykérő leveleire a felsőbb körökből kap kiszabadítást. A következő években a földbirtokosi mivolta miatt kellett rettegnie a kilakoltatás és meghurcolások miatt. Szerencsésen megúszta mindkét szörnyűség végzetes kimenetelét. Nem politikai, hanem kulturális, művészi érdemei nyomán mentesült. A továbbiakban még sok örömet talált a művészetével biztosított életben. A félelemre hallgatással reagálni, keserű tanulság lehetett a szabad szellemű művész számára. 3