Kunffy Lajos: Visszaemlékezéseim, 2006

HOLLÓSY SIMON ISKOLÁJÁBAN ÉS AZ AKADÉMIÁN MÜNCHENBEN (1890) Münchenben mindjárt összejöttem honfitársaimmal. Az első Jankó Elemér volt, a földrajztudós fia, akivel már a budapesti mintarajziskolában összeismerkedtem. О elvitt a „Lohengrin" kávéházba, ahol egy egész társa­sággal találkoztam, amelyben nagyrészt mind Hollósy tanítványai voltak. Kapacitáltak, hogy én is oda iratkozzam be. Hát így is történt és én is Hollósy szuggesztív befolyása alá kerültem. Kitűnő professzor volt, aki fel­ébresztette tanítványaiban a részletek iránti szeretetet. Kitűnően halad­tunk. Legtehetségesebb volt közöttünk Jankó, aki félszemével is a legprecí­zebben rajzolt. Dicsekedett, hogy ő félszemével is pontosabban látja a dol­gokat. Ennek a félszemnek az a története, hogy amikor a mintarajziskolá­ba jártunk, Elemér halálosan beleszeretett Madarász Adelinbe, Madarász Viktornak, a nagy festőnek a lányába és kétségbeesésében, hogy nem vehe­ti feleségül, a 19 éves fiú öngyilkos akart lenni, de csak egyik szemét lőtte ki. Madarász Adelin is növendéke volt a mintarajziskolának, mikor mi oda­jártunk, de a lányoknak akkor még külön osztályuk volt és mi csak akkor láthattuk őket, ha az intézetbe menet vagy jövet eldefiliroztak előttünk. Én is láttam az ideálisan szép barna lányt, akivel azonban csak 20 egynéhány év múlva ismerkedtem meg Parisban, amikor már Katona koronaügyész öz­vegye volt. Gyakran jött hozzánk, feleségemmel is összebarátkozott és ez a barátság évek múlva Budapesten is folytatódott, amikor már Kárpáthy Je­nő festőművész felesége lett. A Hollósy iskolában nagyon szépen haladtunk, úgy megkonstruálni egy szemet, szájat, orrot más iskolában nem tudtak a növendékek, de kezdtük érezni, hogy ez a tárgyak nagyvonalú meglátásának hátrányára van. Hollósy a francia Bastien-Lepáge-ra esküdött, a naturalistára, képeit mutat­ta reprodukciókban, de Dagnan Bouveretnek, a másik nagy naturalistának már eredeti műve is volt a müncheni képgyűjtemény modern galériájában. Ezt mentünk megbámulni. Hollósy vezérmotívuma a természethűség és az igazság volt. A legjelentéktelenebb tárgy hűséges megörökítését becsesebb­nek mondta, a legnagyobb kompozíciónál. Mi fiatalok azonban sejteni kezdtük, hogy így művészi kiképzésünk nem lesz teljes és nem lesz meg a készségünk nagyobb feladatok megoldására. Szinte titokban jöttünk néhá­nyan esténként össze és kompozicionális feladatot tűztünk ki magunknak versenyezve, hogy ki fogja azt legjobban megoldani. Részben ez a körül­mény keltette fel bennem a vágyat, hogy tanulmányaimat az Állami Kép­zőművészeti Akadémián folytassam, látva az Akadémia hatalmas palotáját, nagy világos termeivel, mely minden kényelmet biztosított a munkához, szemben a kis, túlzsúfolt Hollósy iskolával, elhatároztam, hogy a második félévre az Akadémiára iratkozom be. Ez azonban nem ment olyan köny­nyen, mert mindenkinek próba rajzot kellett készítenie az Akadémián szi­gorú ellenőrzés mellett, hogy érdemes-e a felvételre. Egy aktot és egy fejet 32

Next

/
Oldalképek
Tartalom