Kunffy Lajos: Visszaemlékezéseim, 2006

ge, viszont Rodin nagyon mellettük szállt síkra és élénk újság polémia folyt egy balett jelenet miatt. A SOMOGYTÚRI BIRTOK FEJLESZTÉSE (1910) Úgy emlékszem, hogy ezen évben sietnem kellett haza a gazdasági ügyek miatt: ugyanis ekkor létesítettem a gazdaságban 20 kat. hold szőlőt, amelynek telepítésével Nits szekszárdi szőlészeti felügyelőt bíztam meg, már őszszel távozásom előtt. Vele néztük ki a területet, amely erre a célra a legmegfelelőbb volt. Figyelnünk kellett arra, hogy a talaj homokos legyen, lehetőleg immunis a filoxerával szemben. A táblát úgy választottuk, hogy belesüssön a délutáni nap, ami emeli majd a bor minőségét és ez oly mértékben sikerült is, hogy közismerten a legjobb minőségű borom termett a vidéken. Ebben az évben készültek a halastavak is, melyeknek földmunkájához alföldi kubikusokat alkalmaztam. Abban az időben sok mesterséges halastavat létesítettek az országban, melyek igen jövedelmezőnek bizonyultak. Károly fivérem akkoriban létesítette a római Odeschalchi iloki uradalmában Susek melletti nagy halastavakat és kedvet csinált nekem is az itt kb. 20 kat. holdat kitevő halastóhoz, amely tájképileg is szépítette a túri völgyet. A halakat rendszerint árpával és halliszttel etettük, ami igen ízletessé tette pontyainkat és szinte márkájuk volt a budapesti vásárcsarnokban. A mesterséges haltenyésztés olyan arányokat öltött az országban, hogy a budapesti halkereskedők speciális halszállító tartályvagonokban szállították ki Berlinbe élve a halakat. A szőlőtelepítés gondolatát Fekete Ágoston tolnai prépost vetette fel első itteni látogatása alkalmával. Vele Fácánkerten ismerkedtem meg. Egy szép megjelenésű, nemes arcélű, művelt katholikus pap volt, amilyent vidéken ritkán lehetett találni. Szépen beszélt franciául is és mondtam neki, ha Franciaországban születtél volna, már régen püspök lennél. Vakációjának egy részét nálunk töltötte Somogytúron és mikor jól összebarátkoztunk, sok képemen is megörökítettem, mert piros cingulusával jó színfoltot adott. Egyik képemen sakkoznak feleségemmel a kertben, háttérben a templomtoronnyal, amit a Műcsarnokban is kiállítottam. Nagy bánatunkra az első világháború végén egy lépfenés állattól reászállott légy csípésétől megfertőzve, az akkor nehéz közlekedés miatt későn érkezett a kaposvári kórházba, ahol belehalt ebbe a fertőzésbe. A gazdasági ügyek miatt tovább visszatartva, már havazott, mikor Somogytúrt elhagytuk. így alkalmam volt néhány havas tájképet is festeni és magammal vinni Párizsba. Korombeli fiatal festők éppen kiállítást rendezve, valahol a boulevard Pereire-en, egy alkalmi helyiségben ki is állítottam ezeket, mert kollégáimnak nagyon tetszettek. Sajnos ezeknek sikerültebb darabjait az első világháború alatt séquestrait kollekciómból ellopták. Csak a Somogytúr hó alatt című képem egy fényképe maradt meg. 157