Kunffy Lajos: Visszaemlékezéseim, 2006

internált magyarok támogatása miatt. A háború végeztével mindent elkövetett, hogy Magyarországnak segítségére lehessen. Sógorát, Guinesst, a nagy sörgyárost elküldte Budapestre, hogy megindítsák Magyarországgal a kereskedelmi kapcsolatokat és erre a célra saját tőkéjét is rendelkezésre bocsátotta. Mikor a húszas évek elején Mussolinit festette, ami javunkra hangolta és amikor Bethlen először utazott ki Londonba, Lászlónál találkozott azokkal a politikusokkal, akikkel egyébként nem juthatott volna érintkezésbe. Ennek viszonzásául, amikor László Magyarországra jött a háború után, a kormányzó vendégének tekintette és nála lakott Gödöllőn. Bethlenek is nagy estélyt adtak tiszteletére a miniszterelnöki palotában. Kiváló jellembeli tulajdonságai révén baráti viszonyba került mindazon egyénekkel, akiknek családjában arcképet festett. Csak el kell olvasni Clermont Tonnerre grófné, Grammont hercegné memoárjait, amelyekben szépen ír Lászlóról. Az 191 O-ig évi londoni tartózkodásunk alatt nagyon alaposan kiélveztük a National Galerie-t, a Tacke képtár és Wallace Collection remek képeit. Wallaceról feljegyzem, hogy ezen gyűjteményét, amelyet egy életen át Párizsban gyűjtött össze, Párizs városának szánta, de ki volt kötve a határidő mikor a gyűjtemény múzeumszerű rendezésének késznek kell lennie. Ezt Párizs elmulasztotta és így került London tulajdonába a gyűjtemény, melynek világhírű kincse. A Kensington Múzeumban annyi látnivaló volt, hogy reggel oda bemenve délután 5 óráig ott maradtunk, a záróráig és akkor jutott eszünkbe, hogy az ebédről is megfeledkeztünk. A PÁRIZSI SZÍNHÁZAK Nagy respektust keltettek bennünk London óriási arányai, hallatlan forgalma, éreztük, hogy egy világbirodalom központja, de azért kikívánkoztunk már az örökös ködből, ami már szinte megfeküdte a gyomrunkat. Örültünk, amikor Párizsba visszakerültünk. Párizs mosolygóbb és kedvesebb. Ide viszszatérve vittük Károly fivéremet színi előadásokra. Én régebben inkább a Theatre Francais-t kultiváltam, feleségemmel azonban most szívesebben néztük meg a nagy boulevard színházainak: a Variétés, Vaudeville, Gymnase-ban, ezekben az években előadott szenzációs darabjait. Nagyon virágzott ebben az időben a francia színműirodalom és az egész világot ellátta darabjaival. A megtestesült francia nőiesség volt Rejane. Minden alakítása, feledhetetlen szereplése az Alsace című darabban. Amikor a zongorához ment és ujjai alig érintve a billentyűket, szinte suttogta, énekelte a Marseillaiset. Könnyeket csalt ki még a francia férfiak szeméből is. Sírt az egész közönség. A Gymnase-ban adta a l'Enfant de l'amour-t, mert férje, akié a Vaudeville színház volt, akkor már meghalt. Számtalanszor adták a Bernstein darabokat: Le voleur (Sacha Guitry és Simon Le Bargy-val), a Baccara-t. A Bernstein 155