Kunffy Lajos: Visszaemlékezéseim, 2006

A háború után, amikor Párizsba utaztam ottmaradt ingóságaim hazaszállítása végett, akkor beszélte el nekem felesége, Ida a következőket: Fontenay Le Comte-ból, a háború kitörése után, két fiával visszaköltözött Párizsba, mert a nagyapa követelte, hogy unokái neveltetését most ő veszi át. A fiúkat egy versailles-i tanintézetbe adta és az anyjuk beállt ápolónőnek Madame Pauline Ménard barátnője kórházába St.Cloudban. Egy napon Georges Clemenceau táviratozott a tanintézet igazgatójának, hogy a fiúk jöjjenek vasárnap látogatására Párizsba a L'homme enchaîné szerkesztőségébe. A fiúk zavarban voltak, hogy mit csináljanak, mert ők vasárnaponként anyjukhoz szoktak menni St.Cloudba és úgy állapodtak meg, hogy az egyik elmegy, a nagyobbik nagyapjukhoz, a kisebb pedig anyjukhoz. Amikor a kisfiú megérkezett St. Cloudba és anyjának elmondta, mi történt, az anyja fogta és ment vele Párizsba, mert ismerte a nagyapát, hogy parancsait teljesíteni kell. A nagyapa kíméletlen támadásokkal fogadta az anyát, amire a kis Pierre anyja nyakába borult, sírt és azt mondta nagyapjának: Grand pere, Tu es un grand homme, mais Tu es un meauvais homme!! (Nagyapa, te nagy ember, de rossz ember vagy!!) Az öreg úr aztán annyira vitte, hogy Michelt elválasztatta feleségétől, ami annál könnyebben ment, mert Michel távol lévén családjától, közben beleszeretett egy francia nőbe, első feleségétől elvált. A fiúk azonban anyjuknál kívántak maradni. Mikor 1923-ban Párizsban voltam, a nagyobbik fiú, aki már 20 éves volt, katonaruhát viselt és kérdésemre, hogy hát ti újra háborút akartok viselni, az felelte: „most az angolok ellen megyünk!", Л Kunjfy házaspár Párizsi 134