Kunffy Lajos: Visszaemlékezéseim, 2006

Last but not least (Utoljára, de nem utolsóként.) - szólnom kell még a Bosnyák családban megismert Véssey Lajosnérói, aki Bosnyák Géza feleségének volt nővére. Bosnyák Gézáné 50. születésnapjára ők is Misefára jöttek, ami nagy családi esemény volt, mert 25 évi családi kapcsolat ellenére most jöttek oda először. Nagyon exkluzív emberek voltak, és mégis annyira összebarátkoztunk velük első látásra, hogy még azon a nyáron, meghívásukra, meglátogattuk őket a Hauszmann által épített nagykényelmű szőcsényi házukban. Somogy megye tán legszebben berendezett gazdasága volt Szőcsény. Az összes táblákat fák vették körül és a házhoz vezető nyárfa allé szinte monumentálisnak volt mondható. A szépészet nagy szerepet játszott ebben a gazdaságban és ennek megalapítója Véssey Lajos apja, Sándor volt. A gazdaság állatállományának büszkesége a legfinomabb gyapjúminőségű juhállomány volt, ez volt a tenyésztés fő szempontja. Speciális célokra külföldre vitték ezt a gyapjút. A parkból buxusokkal szegélyezett út vezetett a 400-500 éves bükkös erdőbe, amelyeknél szebbet sehol sem láttam. Gyönyörűség volt végigjárni ezt a gazdaságot az előzékeny, kitűnő modorú házi úrral, aid a megtestesült jellemesség volt. Élettársa Agáth pedig a megtestesült hűség és önzetlenség. A legmagasabb etikájú emberpár, akikkel a sors összehozott bennünket. Vésseyék látogatásunkat Somogytúron viszonozták, és ha néha Budapestre jöttek orvosi konzultáció céljából, örömmel látogattak meg minket. Nagy bánatuk, hogy nem volt gyermekük. Később örökbe fogadtak egy Vas megyei rokon fiatalembert, aid azonban tragikus módon elpusztult. Vésseyék ez után azt tervezték, hogy a szép gazdaságot országos jelentőségű célra hagyományozzák. Proponáltam neki, hogy építtesse fel az új Nemzeti Színházat, melynek tervei akkor készültek el. Az élet útjai azonban kiszámíthatatlanok. A második világháború után csak 5 kat. hold kert és belsőséget hagytak meg nekik a földreform alapján. Véssey, aki jogosan büszke volt az édesapja és a saját alkotásaira a szőcsényi gazdaságban, nem élte túl ezt a megpróbáltatást. Vésseyné Somssich Pál életéről és működéséről igen értékes könyvet írt. Kéziratban megküldte nekünk ezt, és az antiszemitizmusról írt tanulmányát is. Bár Szőcsényben olvastam már a Véssey és Somssich családokról írt monográfiáit, meglepődtem tanulmányai alaposságán, tárgyilagosságán és széles körű ismeretein. Kikértem ezekről Angyal Dávidnak, az elismert kiváló történelemtudósnak is a véleményét, aki a legnagyobb elismeréssel nyilatkozott ezekről a munkákról és nagy örömömre szolgált, amikor kiadva „Somssich Pál élete és működése" című művét a következő dedikációval küldte meg: „Kedves barátaimnak Kunffy Lajosnak és Ellának, kiknek biztató ítélete és baráti érdeldődése nagyban hozzájárult ahhoz, hogy e munkámat kiadhassam" Az antiszemitizmus ellen írt munkáját azonban a nyilas időkben nem lehetett kiadatni. Vésseyné később 80 évével, haláláig megtartva magánál munkaképtelen öreg szakácsnőjét 5 személyre főzött és szinte naplószerű levelek írására is időt talált, melyeket feleségemnek küldött el. Nagy szomorúság volt ennek a művelt, okos, jellemes barátnőnknek elvesztése. 117