Kunffy Lajos: Visszaemlékezéseim, 2006

elváláskor arra kért bennünket, hogy tiszteletét tehesse majd nálunk. Nagyon szeretné, ha édesanyjával megismerkednénk, akivel a rue de Grenelles 69 alatt lakik együtt. Valóságos meglepetés volt számunkra ez a rendkívül finom megjelenésű és profilú ősz hajú dáma, aki ősi bútorai között élt. Antik volt ott minden, még a szakácsnőjük is, aki csekély 40 év óta volt szolgálatukban. Fenomemális francia konyhát vittek, amit gyakran élvezhettünk. Az öreg dáma nem igen mozdult ki innen a Saint Germain kerületbeli otthonából, de azért egyszer s máskor hozzánk elfáradt, mert feleségemet nagyon megszerette. Ha feleségem belépett hozzá így szólította meg: oh, mon rayon de soleil. (Oh, napsugaram) Igen vallásos volt és a régi erkölcsök híve. Elvezet volt hallani gyönyörű francia beszédét, régi időkről és családi múltjukról. Grófi családból származtak, de csak a nemességet jelentő „de" szócskát használták nevük előtt. Feleségem sokat tanult tőle, valóságos tanulmány volt számunkra ez a két tipikusan francia, anya és fia. Persze le is fetettem őket, mindkettőjükről érdekes arckép készült, melyeket nekik ajándékoztam. Fallois minden jogi kérdésben rendelkezésünkre állt és egyáltalán, igen hűséges barátnak bizonyult. Kriminalista volt és Paris egyik legjobb vívója. A tartalékos katonatisztek egyesületének elnöke, nagy nacionalista. Lakásunkkal szemben volt egy vívóterem, oda gyakran eljött és engem is bevitt a vívás gyakorlatába. Zoltán fiamnak, akit utóbb szobája ablakából lelátva a vívóterembe, kedve lévén szintén lejárt és 4-5 éves korában már tőrrel vívni tanult, első vívópartnere lett. Ez nagyon egészséges testgyakorlat volt számára. Mikor nyaranta hazajöttünk Magyarországra, akkor is levelezésben maradtunk Fallois-val. Megnehezült ez az első világháború ideje alatt, de mégis sikerült Svájcon át még a lövészárokból is hírt adnia magáról. így tudtuk meg édesanyja elhunytát is. Hogy milyen kiváló katonája lehetett a francia hadseregnek, eléggé bizonyítja, hogy tartalékos tiszt létére őrnagyi rangra vitte. Amikor a háború után ismét írtam neki, hogy mint kliens fordulnék hozzá, lenne segítségemre, zár alá vett ingóságaim felszabadítási ügyében, azt válaszolta, hogy készséggel rendelkezésemre áll, de nem az ügyvéd a kliensnek, hanem a barát a barátnak. Egy francia sovinisztától a háború után ez a legnagyobb baráti hűséget jelentette. Még egy ilyen anyai barátnőhöz jutott feleségem, mint Falloisné volt, Morphyné személyében. Vele és lányával Krisztinával Sauer révén ismerkedtünk meg. Özvegye volt annak a spanyol Morpynak, kinek nevét már Sauerral kapcsolatban Madridban említettem. Protektora volt Sauernak, amikor Brabazon társaságában először Madridba került. Szinte hihetetlen volt előttünk, hogy ez a hölgy magyar származású. Csordás nevű családból származott. Egy nyúlánk, magas, teljesen fehér hajú nő, még aránylag fiatalos arccal. Nem hiába volt Mária Krisztina királynő udvarhölgye és benső barátnője, igazi udvari dáma benyomását tette. Férje halála után egyetlen gyermekével Parisba költözött, hogy annak neveltetését ott fejezze be és az udvartól kapott nyugdíjából élt. Egész közelünkben laktak és sokszor vacsora után bejelentés nélkül is átjöttek hozzánk egy kis beszélgetésre, ha 102