Horváth János: Kunffy Lajos cigányképei, 2006

A^-T^^V^ bennem, hogy egy közismert műgyűjtő kollekciójába került e munkám. A napi és művészeti lapok tudósításai is megjelentek és a New York Héráidtól kezdve minden lap elismeréssel emlékezett meg munkáimról. A Le Figaro világlap szerkesztője az első oldalon megjelenő méltatást ajánlott, természetesen megfelelő honorárium ellenében, de látva szabadkozásomat arra hivatkozott, hogy ilyen cikket Munkácsy és Carolus Durand is megfizetett. Én nem találtam komoly művészhez méltónak az ilyen irányú propagandát és megelégedtem a művészeti rovatban történt megbecsülő méltatással. Mégis megtörtént, hogy a kiállításom alatt az egyik napon, déli órákban hazafelé tartva az újságárusnál, a Paris Midi című lapon, két cigányképemet láttam, meglepetésemre reprodukálva és azzal a felírással Le peintre de tziganes. (A cigányok festője.) Ezeket a kritikákat eltettem, de egyéb irataimmal együtt eltűntek a második világháború forgatagában. A Paris Midi egyik számát azonban egy pesti láda fenekén megtaláltam." A magyar festészet elsőként reprodukált, s így méltán híressé vált cigánykép Csók István Teknővájó cigányok című műve 1903-ból. A nagyszabású plein air naturalista kép, a téma további műveléséhez jó példaként szolgált más festőink számára. A Balaton parton táborozó cigányok kedvelt témái voltak Mészöly Gézának, Rubovics Márknak is. Munkácsynak is van erdőszéli cigánytábort ábrázoló festménye. Rippl-Rónai József egyetlen cigányképe, egy pipázó ember, éppen Kunffynál készült 1907 körül Somogytúron. Benne a művész egy szakállas férfi ősi típusát ragadja meg. Iványi Grünwald Béla az 1920-as, 30-as években sokszor festette a Kunffy-birtokon élő cigányokat. Kunffy cigányokat tanulmányozó figyelme intenzívebb, mint Iványi Grünwaldé. Kunffy érdeklődése túlhaladt a távolságtartó szokásokon azzal, hogy arcképi közelségbe került a cigányokhoz. Nem kevésbé közvetlen a viszony festő és modellje közt, mint falujának bármelyik emberével. Képein a teknővájó cigányok letűnt nemzedékének