Géger Melinda: Gulácsy Lajos emlékkiállítás, 2006

Te ott maradtál, hallom, jobb neKed már, Mint ez a másik, józan, gaz pokol, Mol gond, ital, nő, robot és a seft vár, 5 a legszebb vágy legrútabban lakol. Te ott maradtál: téren és időn túl Sétálsz a kertben, csillag s híd alatt, hem hallasz már ugatni szűkölő bút, 5 nem látod a halált, amint arat, A mosolyt, melyet festett Lionardo, Mem látod a nőn - csöndesen halad Agyadban, mint a Léthe, amit az Arno, Az örök semmi a vak nap alatt. Nincsen remény, s te nem tudod. 5zelíden És finoman - hisz művész vagy, Lajos Babrálsz a párnán ujjaiddal. Az isten Legyen irgalmas. Ó, csodálatos 5zent tiszta művész, Giotto jó utóda, Alázatos, hú, tőled nem kíván Már e planéta semmit, és a holdba Nakonxipán vár már, Makonxipán! Megjelent: Magyarság, 1922. aug. 20. Önkarikatura 1904 Rippl-Rónai Múzeum 13