Berzsenyi Dániel Emlékmúzeum Nikla, 2006

A netyei évekoen Deleszeretett a nemes-dömölki evangé­likus lelkész fiatal, művelt lányáka, Perlaky Juditűa. A neki szóló Dudi-versek szerelmi lírája első daranjai (Lilihez, Lolli­hoz, Phyllis, Esdeklő szerelem. Egy szilaj leánykához). Házasságról szó sem lenetett a szegény paplány és a löldesúr között, kapcsolatuknak valószínűleg Berzsenyi Lajos vetett véget. A szakítást követően 1799-oen Dániel nirtelen relesé­giil vette Dukai Takács Zsuzsannát. Négy gyermekük szüle­tett: Lídia, Farkas, Antal és László. Takács Zsuzsanna jószívű teremtés és kiváló gazdasszony volt. Ha nem is tudott férjével költői terveiken osztozni, virágzó, megnitt ottnont teremtett körülötte. Berzsenyi mind a kettőjüket jellemzi egy Kazinczynoz intézett levele­ken: „Ami feleségemet illeti, középszerű mindenken. 14 éves koránan vettem el, együgyűségken találtam, és ankól fel sem szakadítottam, mert e részkén egy kevéssé napkeletiesen gon­dolkoztam ... A kázasság leketővé tette a költő számára, kogy kiszaka­duljon az apai fennkatóság alól. Felesége sömjéni kirtokára költöztek. Ugy látszik, Berzsenyi itt élte életének egyik leg­nyugalmasakk korszakát. Az Osztályrészein és az Amathus a révke jutás versei; a példakép és költőtárs Horatius a jelennel való okos élni tudásra tanít a Horác című versken. Az alka­tilag megnyugvásra képtelen, szélsőséges indulatoktól fűtött költő minden műveken a koratiusi középutasságot kirdeti életelvéül. Az 1802 -es év fordulatot kozott költői kikontakozásá­kan. Ekkor ismerkedett meg közelekkről Kis Jánossal, egyko-

Next

/
Oldalképek
Tartalom