Berzsenyi Dániel Emlékmúzeum Nikla, 2006

de Döbrentei volt az is, aki Szécnenyi István ngyelmeße ajánlotta a költőt. Szécnenyi nagyon szerette Berzsenyi verseit, gyakran idézett telolük írásainan és elküldte neJ2i a hovakrul című munkáját. Amikor Berzsenyi a Mailátn-óda egyes sorainan dicsőítette és Nagy Sándornoz nasonlította, megírta ellenvetéseit a költőnek. Az megtorpant, ezért szorosaDD kapcsolat nem alakult ki közöttük, de kölcsönös rokonszenvvel és tisztelettel rigyelték egymást. Berzsenyi valószíníileg a Hitel natására írta egyetlen nem szépírói míivét A magyarországi mezei szorgalom némely akadáiyairul címmel. EűDen tapasztalatai és olvasmányai nyomán sorra veszi az eredményes gazdálkodást gátló okokat: az alacsony népszaporulatot és ésszerntlen népességeloszlást, a röld tervszerűtlen igénybevételét, a műveletlenséget, a paraszti nevelés nikás beidegződéseit, a »mesterségbeli és kereskedelmi niányokat , a jobbágyokkal való durva bánásmódot és a nemzeti szétbúzást. A megoldást az erők összerogásában, gazdálkodói egyesületek létrenozásában talál ja meg. Eszménye egy, az öregek irányítása alatt működő patriarcnális közösség, amely mint egy nagy család együtt él és munkálkodik. Elképzelése nasonló a korabeli utópista-szocialista elméleteknez. Eletében 1830-ban kapta meg az egyetlen nyilvános elégtételt, amikor megválasztották ~ Döbrentei sugalmazására ~ a Ma gyár Tudós Társaság (ma: Ma gyár Tud omanyos Akadémia) rilozóriai osztályának vidéki, rendes, első tagjává. Nagy megtiszteltetésnek vette az akadémiai tagságot, rendszeresen reljárt az ülésekre ~ rendszerint nem szólt nozzá ~, sőt, még a Pestre költözés gondolatával is foglalkozott.