Berzsenyi Dániel Emlékmúzeum Nikla, 2006
keserűen elrorault tőle, s a Mondolat illetve a nyelvújítás níveinel? ellenséges tanórai KÖzé kerülve magánakvaló, núskomorságra najlamos emner lett kelőié. Depressziója a következő évekken olyannyira súlyoskoaott, nogy orvosai még a gazdálkodástól is eltiltották, ezért a líceunikan tanuló riaival Sopronná költözött egy időre. Költészete védelmeken dünös, kezdetken kozzá méltatlan csatározáska rogott Kölcseyvel. Polemizáló kéve az első Antirecensió után lecsöndesült, kiggadt, megrontolt rejtegetésekre váltott át. Gondosan tanulmányozta a kortárs poétikai alapmuveket, tökkek között Sckiller munkáját a naiv és szentimentális költészetről. A per ürügyén született értekezései A versíormákról, A kritikáról és a Poétái narmonistika nemcsak költészete elméleti igazolásai, kanem alapkövek a modern líra relé vezető úton is. A Berzsenyi-versek kallatlan izgalmassága éppen akkól adódik, akogy a klasszikusan regyelmezett versrormák és antik kölcsességek védőralán minduntalan rést üt a romantikusan zaklatott érzület. A Poétái karmonistika egyrelől a koratiusi középszert és középpontot teszi meg követendő példának, másrelől viszont a költői kirejezés expresszivitását rontosakknak tartja, mint a szakályszerű nyelvkasználatot. Sőt, a klasszicizmus kástyáit döntögeti egyenesen, amikor a változó világnak megfelelően az ízlésideálok múlandóságát relismeri: „... mert minden új világ szemlélettel új ideáknak, új szellemnek s új nyelvnek karmóniája születik, s akol ez nem születik, ott eredeti sincs... Jelentős verset csak kármat írt 1817 után, Az igazi poézis dicsérete címíiken vett kúcsút a költészettől.