Magyar Kálmán - Nováki Gyula: Somogy megye várai a középkortól a kuruc korig, 2005

lujukat és 214 portájukat tartották számon.

558 A királyi kegy és egy-egy főúr, mint a Garaiak és az Újlakiak, majd Báthoryak, Zrínyiek stb. révén gyarapodtak rangban és vagyonban. Felemelkedésük gyors, 15. század közepi útját jól jellemzi Kubinyi András: „A legjelentékenyebb személyiség a Somogy megyei Osztopáni Perneszy Pál volt... Eredetileg a királyi kúria jegyzője, majd 1444-ben somogyi szolgabíró, 1447-ben választott bíró, végül 1448-ban Garai László alnádorának nevezi ki. Még 1460-ban is a nádor árvájának, Garai Jóbnak a tiszttartója. 1464—1465-ben azonban már Újlaki Miklós szlavóniai vicebánja"

559 Nagy karrier volt ez egy köznemestől, aki Zsigmond királynál kezdte, mint allovászmester és igen magasra, a macsói albáni, majd az alnádori rangon keresztül a szlavóniai vicebáni tisztéig vitte. Fia, Osztopáni Perneszy Zsigmond már Újlaki legbelsőbb köréhez tartozott, mint a boszniai király tanácsosa. О jelen volt Miklós vajda 1471. évi végrendeletének készítésénél is.

560 Pál alnádor ifjabb fia, Imre 1507-ben Corvin János belső udvari embere. A Perneszyek általa kerülnek rokonságba az enyingi Török családdal.

561 1490 után már a Báthoryak familiárisai, s általuk Somogy megye alispánjai is. Perneszy Farkas a Báthoryak somogyi uradalmának főprefektusa, majd az 1559-től királyi várrá átalakult babócsai központjuk főkapitánya.

562 A Báthory András szervitorai közé tartozó Osztopáni Perneszyeknek a Somogy megyét ért első török támadások következtében menekülniük kellett. 1541 után a török Székesfehérvár és Pécs felől támadta Tolnát és Somogyot, 1544—1545-ben már Balatonszemesen, Endréden, Kőröshegyen és Karádon voltak, innen támadtak tovább déli irányába. A Perneszyek birtokai vagy török uralom alá jutottak, vagy annak veszélyzónájába. Mint Báthory-familiárisok, a három testvér: Farkas, István és Imre Dél-Somogyba kerültek. Közülük István és Imre hol Báthory hol Zrínyi szervitoraként szerepelt. Az volt a lényeg, hogy Csurgó és Babócsa védelmére kaptak megbízást.

563 Mivel távol kerültek valamikori birtokaiktól, nem tudták fenntartani birtokjogukat Osztopán környékén. 1555-ig a kaposvári Dersffy Farkas, majd utána a fonyódi kapitány Magyar Bálint tette rá a kezét az itteni birtokaikra.

564 A Perneszy Farkas-ág, így Farkas fia István alispán áttelepedett 1566 után Erdélybe. A másik Perneszy András, 1564-ben személynöki ítélőmester, 1581-1587 között felsőlendvai főkapitány volt. András fia, János 1577-ben Kiskomáromban katonáskodott, majd 1581-ben kanizsai lovaskapitány és 1596-ban Zala vármegye alispánja lett.

565 Ekkor még Zalalövő birtokosaiként is feltűnnek. Leszármazóik 1686-ig Zala megyében végvári főkapitányok, illetőleg többször Zala és Somogy megye alispáni tisztét is viselték.

566 A Perneszyek osztopáni és más birtokait 1660ban is említették, de somogyi birtokaikba csak a török kiűzése után kerültek viszsza. Osztopánban a 17. század végétől, fele-fele részben a Tóti Lengyel családdal lettek újra birtokosok.

567 A Perneszyek Osztopánban feltételezett várkastélyára a 19. század közepétől vannak biztos adataink.

568 A vármegyei monográfia ugyanis azt írja: „a váraljai dűlőről, ahol még alapfalakra is bukkannak, azt tartja a hagyomány, hogy ott állott a Perneszyek várkastélya"

569 Kanyar József 1962-ben azt írta: „.. .régen enyé165