Géger Melinda: Változó Világ-Képek • Nemzetközi Kiállítás, 2004

Változó Világ-Képek A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum 2004. nyarán nagyszabású nemzetközi művészeti eseménysort rendez, amely az Európai Unió Brüsszeli Bizottsága által kiírt Kultúra 2000 című pályázatra készült. A program négy ország, Észtország, Magyarország, Románia és Svédország egy-egy tartományának részvételével olyan képzőművészeti kiállítás és művészeti konferencia szervezését tűzte ki célul, amely az Európai Unió szellemében több ország képzőművészei között teremt élő szakmai kapcsolatot. A szervezésben résztvevő partnereink az észtországi Valga, a svédországi Västernorrland tartomány, a romániai Hargita és a magyarországi Somogy megye. A négy helyről csaknem 40 művész küldte el anyagát a kaposvári kiállításra, melynek összefoglaló címe: Változó Világ-Képek. A programsor a harmadik évezred elejének legaktuálisabb problémáira kíván a képzőművészet eszközeivel válaszolni; arra, hogy átmeneti korunkra jellemző útkeresés után milyen lesz a közös jövő. A ma embere folyamatosan változó létállapotok között él, amely valamennyiünk generációs élményévé vált. Naponta megélt valóságunk a pozitív és negatív jelenségeket felmutató, egymásba kapcsolódó, folyamatos átalakulás. A hétköznapi létezés életélményekre adott művészi erejű reflexió mindig egyik legsajátosabb vonása volt az európai művészetnek, ezért e kultúrkör hagyományosan mély átéléssel reagál az ilyen és hasonló történelmi pillanatokra. Mindezt összefoglalva: az általunk választott közös téma négy ország négy régiójában élő művészek számára ad lehetőséget arra, hogy az átalakuló világ kapcsán megfogalmazzák művészi elképzeléseiket, egyéni látásmódjuk segítségével kifejezhessék azt és hozzájáruljanak európai távlataink megfogalmazásához. Ezért lett a kiállítás főcíme: Változó Világ-Képek. Egy nemzetközi tárlat esetében különösen közhelyszerű megállapítás, hogy ahány művész, annyiféle világ, anynyi arculat. A Változó Világ-Képek kiállítás kapcsán mégis érdekes tanulságként leszűrni azt a tapasztalatot, hogy minél távolibbi tájakról érkezik az alkotás, annál eltérőbben, markánsabban érzékelhető a benne megfogalmazott újszerű gondolat. Bár a művekben sokféle megoldással és értelmezéssel találkozunk, a kiállítás tematikája bizonyos korlátokat állít a művészek elé. Nem feltétlenül meghatározó a szemléletben a közös történelmi múlt. Úgy tűnik, a földrajzi fekvés alapján, észak és dél kétféle pólusára felfűzve jobban csoportosíthatók a művek, a kifejezési eszközök. Más a problémák felvetése és eltérő a gondolatok megfogalmazásának élessége is. A romániai és a magyar műtárgyanyag tradicionálisabb, illetve az is jól érzékelhető, hogy a művészek zártabb, befelé fordulóbb attitűdöt képviselnek. Az északi művészek közül többen koncentrálnak a kiállítás címében felvetett gondolatokra, és konkrétabb összevetéseket tesznek múlt és jelen, egyéni sors és hivatalos létezés, kelet és nyugat, észak és dél, a sokféleség ma élő, aktuális gondolatai kapcsán. Az eltérő történelmi tapasztalatok, az egyéni sors, a túlélés más- és másféle stratégiái miatt egyik esetben individuálisabb, másik esetben tágabb nézőpontból fogalmazódnak meg a művek.