Géger Melinda: Szász Endre emlékkiállítás, 2004

tó, hogy az arcképek megoldásában viszonylag egyöntetű módon él az illuzionisztikus hatá­sokkal. Egyes festői korszakait kevésbé a főalakok, mint inkább a képi atmoszféra, elsősorban a hátterek különféle megoldásai és jellegzetes színkompozíciói kapcsolják össze. Szász Endre terei időnként teljesen homogén felületet képezve sötétek, máskor a művész az arany villózá­sában az ikonok hétköznapi módon profanizált, koptatott változataival él. Alakjainak fontos stílusbeli sajátossága a hosszú nyak és az a vállak, arcok keskeny nyújtottsága is. E toronysze­rű, vertikális építkezés a fejre tett fantasztikumban csúcsosodik ki. Itt szárnyal legszabadab­ban a fantázia, itt válik legszabadabbá a festői alakítás. A Szász Endre-képek tartalmi mondanivalójának fontos kísérő része az a technika is, amely­lyel a művész dolgozott. A megszokottól eltérően a képet nem a hagyományos módon, a fes­tékrétegek egymásra rakásával fejlesztette tovább. A felületet redukcióval, elvétellel alakítot­ta ki. Jellegzetes képépítési módszerévé vált az, ahogyan egy előre felhengerelt felületről el­véve a festéket nyomokat hagyott a felületen. A Szász Endre képek a művész közvetlen be­avatkozásából, a kéz és a törlés jól szervezett nyomaiból alakulnak ki. E festőmódszerben nem utolsó szempont a gyorsaság. Szász Endre a modern kor művészi gyakorlatát alkalmaz­za, amikor gyorsan dolgozik, hogy elevenen tudjon hatni. A spontán beavatkozás még őrzi az alkotó pillanat friss zamatát. E festőmódszer az anyaggal való kontaktust tekintve rendkí­vül aktuális, míg maga a képvilág nagyon tradicionális. Szász Endre művészetének sajátos el­lentmondásai közé tartozik, hogy a pillanatnyi beavatkozás örökérvényű, időtlen figurákat, állapotokat jelenít meg. E két tényező adja a képek rejtélyességét, esszenciáját. A kaposvári emlékkiállítás e festői készlet sokféle alkalmazását mutatja be. A néző végig­követheti, hogyan jut el a művész az arcoktól a tónusok használatáig, majd az egyetlen tónus alkalmazásával a festői megoldások technikai bravúrjai, csúcspontjai is megtalálhatók a képe­ken. A 80-as évek elejétől Szász Endre a színes festék viszonylag kevés, de komplementer jel­legű alkalmazásával teremti meg a festői atmoszféra élményét. Géger Melinda

Next

/
Oldalképek
Tartalom