Horváth János: A Rippl-Rónai Ödön gyűjtemény, 2002

A LEVELEKET VÁLOGATTA, É5 JEGYZETEKKEL ELLÁTTA: EÖLDE5 MÁRIA 1 WALO(ÖATA5 RIPFL-ROIÏAI JÓZ5EE EE5TŐMUWÉ5Z OCC5ÊIÏEK, ODONIÏEK ÍROTT LEVELEIBŐL „harminc év munkája ez a gyűjtemény, amelyet európai utazásom alatt szenvedélyes passzióval és szeretettel, pénzt és időt nem sajnálva összehordtam."- nyilatkozta Rónai Ödön az őt faggató újságírónak 1912-ben.

2 Nyilvánvaló, hogy az e sorokban sugallt időpont - ami érdeklődési körének kialakulására, műtárgy-gyűjtése kezdeteire vonatkozik - túlzás, hiszen 1865-ben született, de azt hagyatékának mennyisége és kvalitása igazolja, hogy „passzióval és szeretettel" művelte ezt az életét meghatározó szenvedélyét. Művészet iránti érdeklődését minden bizonnyal befolyásolta bátyja pályaválasztása, a polgári foglalkozást művészi hivatásra cserélő döntése. Rippl ekkor, 1882-ben még a Zichy családnál nevelősködött, csak két év múlva nyílt lehetősége művészeti tanulmányai megkezdésére Münchenben. Ennek ellenére szerettük volna Ödön állításának valódiságát megvizsgálni és ehhez legbiztosabb forrásnak a két testvér közismerten gyakori levélváltása tűnt. Rippl-Rónai József bensőséges kapcsolatban volt öccsével. Rendszeresen, szinte naponta leveleztek egymással a festő német és francia földön eltöltött évei alatt és hazaköltözése után is, egészen Ödön haláláig. Kutatásunk során bíztunk abban, hogy a festő írásos hagyatékában talán meg tudjuk ragadni azt a pillanatot, amely rögzíti Ödön gyűjtőszenvedélyének kezdetét, ésképetformálhatunkarról, hogyan alakult ki gyűjtői szemlélete, milyen szempontok vezették gyűjteménye összeállításához. 5ajnos a ránk maradt levelek számunkra pillanatnyilag fonto5abb része, Ödön bátyjának szóló beszámolói nagyrészt eltűntek, megsemmisültek, vagy pedig a címzett nem tartotta érdemesnek megőrzésüket. Az öccsével legtöbbször nagyon kritikus Rippl levelei között találunk olyat, ahol pontosan leírja, milyen indulatot váltott ki belőle Ödön hazai beszámolója. A levélben hosszasan bírálja nemcsak helyesírását, hanem írásának tartalmát, körülményes fogalmazását, szóhasználatát, a szükséges bélyeg hiányát is, végül így zárja le a maga részéről az incidenst: „Leveledet azonnal elégettem, amint láttam, hogy millió hibával van tele. Mondhatom csudáihozom rajtad."

5 Ezek után Rippl leveleit kutatva próbáltuk megtalálni Ödön gyűjtési tevékenységének állomásait, a vásárlások, szerzések esetleges konkrét előzményeit, olyan események leírását, amelyek megvilágíthatják e gyűjtőtevékenység mozgatórugóit. Először végigolvasva a leveleket csalódnunk kellett, ilyen egyértelmű kapaszkodókat nem találtunk. Ám újra és újra átolvasva a sokszor értelmetlennek tűnő sorokat, kibomlott a két testvér sokkal mélyebb és árnyaltabb kapcsolata. Egy-egy utalás segítségével, értelmezve a több levélben is felbukkanó történéseket, megfejtve az ismétlődő nevek mögött megbújó személyek kilétét, mintegy kirakós játék, lassan összeállta kép: hogyan is segíthette a Párizsban élő sokat tapasztalt idősebb testvér a 5omodor-aszalói állomásfőnököt szokatlan, mások szemében talán furcsa szenvedélyében. Az újraolvasások eredményeként lassan kikövetkeztethető volt az i i, mit kérdezhetett Ödön a bátyjától, milyen tanácsokat várt tőle. A válaszokból az is kiderül, Ödön milyen eseményeket tartott érdemesnek arra, hogy beszámoljon a festőnek. A korai levelekben inkább a napi megélhetés gondjai, a kezdeti nehézségek, küzdelmek leírása, sérelmek és panaszok töltik ki az oldalak nagy részét. Egy 1895-ös levélben találkozunk az első konkrét utalással valamiféle gyűjtési tevékenységre. „Avval te nem sokat törődjél, hogy mily müfaju dolgot küld neked tinowies. A fő az, hogy jó és szép legyen. heglehetsz győződve, hogy sem én sem ő nem küldünk neked, különösen a legújabb időktől fogva oly dolgokat, a melyek nem jellemeznék legszebben a mi intentioinkat - természetesen ez legtöbbször azzal fog járni, hogy neked nem fog tetszeni, kivéve azt az esetet, ha gondolkozásban teljesen velünk tartasz. Egy szép foltot többre becsülve, mint egy nagy rossz képet II?"- írja. A művész ekkor a Bing kiadó gondozásában megjelenő, Georges Rodenbach verseivel együtt megjelenő könyvvel foglalkozott, amelybe négy színes litográfiát készített. A munka közben szakított időt arra, hogy szokásos beszámolóját öccsének elkészítse. Ebből a néhány sorból nemcsak azt tudjuk meg, hogy rendszeresen küld valamiféle műtárgyat Ödönnek. Világossá válik az is, hogy a kisvárosban élő Ödön ízlése, értékítélete nem azonos bátyjáéval, nem értenek egyet, vagy nem tudja értékelni azt, amit Rippl jónak, modernnek, igazi kvalitásnak érez. A kevés megmaradt Ödön által írt levelek egyikében sok egyéb mellett hasonló problémát fogalmaz meg bátyjának: „Én már-már tudod magamévá tettem a te felfogásod, s teérted meg is barátkoztam azzal, de az minő 52