Horváth János: A Rippl-Rónai Ödön gyűjtemény, 2002

A LEVELEKET VÁLOGATTA, É5 JEGYZETEKKEL ELLÁTTA: EÖLDE5 MÁRIA 1 WALO(ÖATA5 RIPFL-ROIÏAI JÓZ5EE EE5TŐMUWÉ5Z OCC5ÊIÏEK, ODONIÏEK ÍROTT LEVELEIBŐL „harminc év munkája ez a gyűjtemény, amelyet európai utazásom alatt szenvedélyes passzióval és szeretettel, pénzt és időt nem sajnálva összehord­tam."- nyilatkozta Rónai Ödön az őt faggató újság­írónak 1912-ben. 2 Nyilvánvaló, hogy az e sorokban sugallt időpont - ami érdeklődési körének kialakulá­sára, műtárgy-gyűjtése kezdeteire vonatkozik - túl­zás, hiszen 1865-ben született, de azt hagyatékának mennyisége és kvalitása igazolja, hogy „passzióval és szeretettel" művelte ezt az életét meghatározó szenvedélyét. Művészet iránti érdeklődését minden bizonnyal befolyásolta bátyja pályaválasztása, a pol­gári foglalkozást művészi hivatásra cserélő döntése. Rippl ekkor, 1882-ben még a Zichy családnál neve­lősködött, csak két év múlva nyílt lehetősége művé­szeti tanulmányai megkezdésére Münchenben. Ennek ellenére szerettük volna Ödön állításának valódiságát megvizsgálni és ehhez legbiztosabb forrásnak a két testvér közismerten gyakori levélváltása tűnt. Rippl-Rónai József bensőséges kapcsolatban volt öccsével. Rendszeresen, szinte naponta leveleztek egymással a festő német és francia földön eltöltött évei alatt és hazaköltözése után is, egészen Ödön haláláig. Kutatásunk során bíztunk abban, hogy a fes­tő írásos hagyatékában talán meg tudjuk ragadni azt a pillanatot, amely rögzíti Ödön gyűjtőszenvedé­lyének kezdetét, ésképetformálhatunkarról, hogyan alakult ki gyűjtői szemlélete, milyen szempontok vezették gyűjteménye összeállításához. 5ajnos a ránk maradt levelek számunkra pillanat­nyilag fonto5abb része, Ödön bátyjának szóló beszá­molói nagyrészt eltűntek, megsemmisültek, vagy pedig a címzett nem tartotta érdemesnek megőrzé­süket. Az öccsével legtöbbször nagyon kritikus Rippl levelei között találunk olyat, ahol pontosan leírja, milyen indulatot váltott ki belőle Ödön hazai beszámolója. A levélben hosszasan bírálja nemcsak helyesírását, hanem írásának tartalmát, körülményes fogalmazását, szóhasználatát, a szükséges bélyeg hiányát is, végül így zárja le a maga részéről az incidenst: „Leveledet azonnal elégettem, amint láttam, hogy millió hibával van tele. Mondhatom csudáihozom rajtad." 5 Ezek után Rippl leveleit kutatva próbáltuk megtalál­ni Ödön gyűjtési tevékenységének állomásait, a vá­sárlások, szerzések esetleges konkrét előzményeit, olyan események leírását, amelyek megvilágíthatják e gyűjtőtevékenység mozgatórugóit. Először végig­olvasva a leveleket csalódnunk kellett, ilyen egyér­telmű kapaszkodókat nem találtunk. Ám újra és újra átolvasva a sokszor értelmetlennek tűnő sorokat, kibomlott a két testvér sokkal mélyebb és árnyaltabb kapcsolata. Egy-egy utalás segítségével, értelmezve a több levélben is felbukkanó történéseket, megfejt­ve az ismétlődő nevek mögött megbújó személyek kilétét, mintegy kirakós játék, lassan összeállta kép: hogyan is segíthette a Párizsban élő sokat tapasztalt idősebb testvér a 5omodor-aszalói állomásfőnököt szo­katlan, mások szemében talán furcsa szenvedélyében. Az újraolvasások eredményeként lassan kikövetkez­tethető volt az i i, mit kérdezhetett Ödön a bátyjától, milyen tanácsokat várt tőle. A válaszokból az is kide­rül, Ödön milyen eseményeket tartott érdemesnek arra, hogy beszámoljon a festőnek. A korai levelekben inkább a napi megélhetés gond­jai, a kezdeti nehézségek, küzdelmek leírása, sérel­mek és panaszok töltik ki az oldalak nagy részét. Egy 1895-ös levélben találkozunk az első konkrét utalás­sal valamiféle gyűjtési tevékenységre. „Avval te nem sokat törődjél, hogy mily müfaju dolgot küld neked tinowies. A fő az, hogy jó és szép legyen. heglehetsz győződve, hogy sem én sem ő nem küldünk neked, különösen a legújabb időktől fogva oly dolgokat, a melyek nem jellemeznék legszebben a mi intentioinkat - természetesen ez legtöbbször azzal fog járni, hogy neked nem fog tetszeni, kivéve azt az esetet, ha gondolkozásban teljesen velünk tar­tasz. Egy szép foltot többre becsülve, mint egy nagy rossz képet II?"- írja. A művész ekkor a Bing kiadó gondozásában megjelenő, Georges Rodenbach versei­vel együtt megjelenő könyvvel foglalkozott, amelybe négy színes litográfiát készített. A munka közben sza­kított időt arra, hogy szokásos beszámolóját öccsének elkészítse. Ebből a néhány sorból nemcsak azt tudjuk meg, hogy rendszeresen küld valamiféle műtárgyat Ödönnek. Világossá válik az is, hogy a kisvárosban élő Ödön ízlése, értékítélete nem azonos bátyjáéval, nem értenek egyet, vagy nem tudja értékelni azt, amit Rippl jónak, modernnek, igazi kvalitásnak érez. A kevés meg­maradt Ödön által írt levelek egyikében sok egyéb mellett hasonló problémát fogalmaz meg bátyjának: „Én már-már tudod magamévá tettem a te felfogá­sod, s teérted meg is barátkoztam azzal, de az minő 52

Next

/
Oldalképek
Tartalom