Horváth János: A Rippl-Rónai Ödön gyűjtemény, 2002

jelentősebb művek közé tartozik. Egy fennmaradt fotó alapján ismerjük azt a monumentális hármas akt-képet, amelyet Márffy valaha szétszabdalt. A kép háromnegyed részén egy fekvő és egy ülő akt volt. A bal oldali negyedrész álló aktját némi átfestés után, mint kész művet szignálta Márffy 1911-ben. A lelkes Ödön azt mentette meg, amíg a többi festményrészlet bizonyára elpusztult. Nagyon különös talány, hogy miként sikerült oly sok jó képet szerezni Czigány Dezsőtől. Kiemelkedő jelentőségű mű az a Czigány Dezső csendélet is, amelynek puritán tisztaságát a formák cézanne-i stilizálása és az éles fény-árnyék kontraszt alkalmazása kelti. Kernstok Károly: 5zínes leányfej, Czigány Dezső: 5zínésznő, Önarckép és Márffy Ödön: Női akt című képein felvillanyozó erejű Matisse- effektusok figyelhetők meg. Az újító impulzusok mutatkoznak Perlrott Csaba Vilmos, Lehel Mária és Kádár Béla negyedik teremben látható 1910 utáni képein. Vaszary János sem maradt érintetlen a modern hatásoktól. A Párizs ítélete című dinamikus formaképzésű festmény aktábrázolása a Kernstok körével rokon. Egy következő képcsoportban találhatók a nagybányai neósok 1910-1 l-ben Nagybányán készült képei. Bernáth Aurél, Kosztolányi Kann Gyula, Ziffer Sándor, Csáktornyai Zoltán képein felismerhető a helyszín. Ebből az évjáratból valók Gara Arnold, Kozma Lajos és Némethy Miklós ritka előfordulásuk miatt meglepően jó hatású alkotásai. 1911 volta gyűjteményfejlesztés legaktívabb éve. Ekkor lépett ki a vasúti szolgálatból 46 éves korában a gyűjtő és a bátyja invitálására, jelen lehetett a budapesti kiállítás megnyitókon. Kapcsolatokat vett fel és vásárolt. Mintha az akkori fellépésében nem korlátozták volna az anyagiak. Ez idő művészi termésének „aratásával" nyert a gyűjtemény rangos szerepet a múzeumok sorában. Egry József szintén 1911-es, belgiumi képei vezetik át a nézőt egy újabb terembe. Három különböző korból és stílusból láthatunk tőle önarcképeket. Egry talán a legtranszcendensebb művét alkotta meg a „Kabinok árnyéka a Balatonon" című képében. A magyar festészet számos jelentős alakja haladt valamely nem túl régi hagyomány vállalásával az izmusok által érintetlen úton. A „tradíció ösvényén" címszóval illethető a plebejus szellemű alföldi festészet, a Munkácsy - szellem ápolói is. Koszta József, Tornyai János és Rudnay Gyula műveiben érzékelhető a „bús magyar" virtus festői megfelelője. Rudnay Gyulát 1917 körül foglalkoztatta a „Menekülők" téma. Ebből a ciklusból található itt egy kiérlelt, drámai hatásokat sűrítő kompozíció. A drámai hangvétel tekintetében hagy István képei társíthatok ebbe a terembe. Az 1920-as évek elejétől datálható képeket már a múzeum későbbi vezetői gyűjtötték a hagyaték továbbépítése érdekében. Bizonyára feltűnő, hogy a XX. század második és harmadik évtizedének magyar művészetét bemutató utolsó két teremben nem találunk képet az aktivistáktól . a törést az évtizedekig tartó „gazdátlan" állapot okozta, amely Rippl-Rónai Ödön halálától (1921) Takáts Gyula múzeumba lépéséig (1950) tartott. A könyvünk színes képeinek címeinél feltüntetett leltári számok eligazítanak a gyűjtemény további épüléséről. A Rippl-Rónai Ödön általi szerzemények esetében, az 1955-ös újraleltározás miatt, 55-el kezdődnek a leltári számok. A továbbiakban az első két leltári szám a mű megszerzésének évét jelöli. Az 1930-as évek változatokban gazdag, posztimpresszionista szellemű festészetének nyitányául szolgál Iványi Grünwald Bélának a balatonlellei cigánytelepet ábrázoló nagy festménye. A hatodik kiállító teremben 30-as és 40-es évtizedek festészetéből helyet kapott a Gresham-csoport és a szentendreiek köre. Bernáth Aurél, Berény Róbert, Egry József, Szőnyi István és Vass Elemér egyes képei nevezetes magángyűjteményekből (Fruchter, Szilágyi) származnak. Ilyen Bernáth: Önarckép ablak előtt című nagy pasztellje is. Bernáth Aurél festményeiből egy önálló emlékszobában is látható válogatás a múzeumépület földszintjén. Méltán kelti fel a fokozott érdeklődést Paizs Goebel Jenő fénylőén szép „Önarcképe", Arnos Imre elveszettnek hitt „Párizsi önarcképe", Gadányi Jenőnek a párizsi hatásokat asszimiláló „Alvó fiúja" és Kmetty János jól komponált „Gyümölcsös csendélete". Van egy sor Barcsay Jenő kép az 1940 körüli erőteljes tájkompozícióiból, amelyeketa festőjük egyszer igyekezett eltüntetni. Mindezek ritkán látható, múzeumi kiállításhoz méltó színvonalú darabok. Az absztrakt festészet képviseletében a Martyn Ferenc kollekcióból kiemelt két mű, valamint Bene Géza és Martinszky János festményei szerepelnek. A méltatlanul kis arányban található nonfiguratív festmények a kollekció nyitottságát jelzik. A Rippl-Rónai Ödönről elnevezett állandó kiállítás további termekben is folytatható lenne, a jelenkorig vezető válogatással. A ma már 3000 darabos gyűjtemény, benne 209 db Rippl-Rónai József alkotással, úgy épül tovább, amint a hagyományozó kívánta. 1996-tól a kiemelten közérdekű „Rippl-Rónai Ödön Művészeti Közalapítvány" van arra rendelve, hogy a vásárlásokhoz anyagi feltételt biztosítson. Esélytarra, hog^y a gyűjtés lépést tartson az idővel. 45