Horváth János: A Rippl-Rónai Ödön gyűjtemény, 2002

sító cikk írója elsősorban a modern Rippl-Rónai műveinek ad figyelemkeltő hangot. Egyes mondatok az Ödön által adott információk pontatlan lejegyzését árulják el. A hűséges testvér aktív szerepköre kapott itt először nyilvánosságot. A cikk felsorol néhány ismeretlen Rippl-képet. „A somogyi fehér ház lakója, a Quarnero, Zichy-móló, Fiumei részlet, czímű képekben, éppúgy, mint egyéb munkáiban, erős impresszionizmust fejt ki, melynek egyedüli mestere ő, s utánzói legfeljebb hibáiban követik." A „Rippl-Rónai Fiúméban" címen megjelent írásban körvonalazódott, hogy a lakás falain látható gyűjtemény legalább 50-60 darabból állhatott. Fele része a Rippl-Rónai festmények és grafikák, a másik fele „harmincnál több más, hazai és külföldi művészektől származó festmény".

17 Az előbbiek közül megnevezi bzinyei Merse, V/aszary, Olgyay, Kacziány, Csók és Ferenczy egy-egy művét, amelyek közül némelyikre ráismerünk a leírásból, mivel ma is megvannak. Külföldi művészként Bonnard, Knowles és Charlemont kaptak említést. A cikk megjelenése óta a ma már hiányzó darabok is megnevezhetők, mint: Rippl-Rónaitól az „Andrássy kastély Tőketerebesen éjjel" és az „Excentrikus író", Bonnardtól a „Karszthegyek", Csók Istvántól a „Madonna" címen jelzettek. Újságírói figyelmetlenségre utal néhány téves közlés. Rippl-Rónaitól már ott volt a „Banyuls" címen közismert kép „Banyuls vidék kar5ztbeli házakkal" felirattal, továbbá Emil Barontól valóban volt „Karszthegyi úton egy alakkal" című festmény. Ezek közül bármelyik lehetett a „Karszthegyek", de Bonnard témái közt a hasonló cím valószínűtlenül hangzik. Fiume városi adottsága a műgyűjtés számára kedvezőbb terepnek bizonyult az eddigieknél. Ödön naiv lelkesedéssel járta gyűjtőútjait a kolostori padlásoktól az ócskapiacig, szenvedélyesen bízva a szerencséjében. Egyes szerzeményei miatt őrületes reményeket és fájó csalódásokat kellett átélnie, fia a kincsvadász módszerétől sikerül majd elszakadni, eljut a tervszerű gyűjtéshez, a kortárs művészek kiállításait követve a budapesti műtermi látogatásokhoz. Mem tudjuk, hogyan végződött az a szenzáció, amit a Fiumei Újság megírt: „A fiumei magyar államvasúti tisztikar egyik rokonszenves tagja valószínűleg hamarosan igen gazdag ember lesz... potom harmincnegyven forintért megvett egy óvárosi polgártól egy valóban ócska képet..."

18 - Ócskának a rossz állapota miatt tartották. Valójában egy több százéves mestermű - Rónai Ödön szerint lehet, hogy Rafael - budapesti művészek is ezt a nézetet osztották. Az Ödönféle három könyves archívumban van egy fotó, amely egy szép „Ecce Homo". A hátoldalán Correggio név szerepel kérdőjellel és Ödön fiumei lakcímével. Eset1Z. Rippl-Rónai József és Ödön Fiúméban. 1906 leg ez lehetett a szenzációs szerzemény, amelynek nem tudható, hogy mi lett a sorsa. A későbbi években egy Tiziano önarcképnek vélt festmény hozta lázba Ödönt. A „TITIAMU5 PICTOR ETEQUE5" feliratú, szakadt, kopott kép hátoldalára a gyűjtő ezt írta: „Tudnivalók. Ezen Ticián (sic!) önarckép festmény több szakértő véleménye szerint valóban Titian sajátkezére vall, egy némely szerint Tintoretto 17