Horváth János: A Rippl-Rónai Ödön gyűjtemény, 2002

eredvén, voit erejük serkenteni a küzdelemre, előre törtetésre: árkon, berken keresztül, toronyiránt." írta a művész.

4 Ödön négy évvel volt fiatalabb Józsefnél. 1865-ben született Kaposvárott.

5 A gimnázium négy osztályát végezte el, s 1883-ban, tizennyolc évesen, a Magyar Államvasutak szolgálatába lépett. A vasutas hierarchia lépcsőfokait végigjárva, 5omogy megye különböző falvaiban vasúti tisztviselőként, állomásfőnökként, majd Fiume pályaudvarán vasúti tisztként szolgált. 1889-ben vette feleségül herbst Terézt. Két gyermeküket a korai halál elragadta. A házasságuk válással végződött. Egy fogadott gyermeklány, Szabó Katica tartott ki vele az élete végéig. A szüleivel és a bátyjával egyezségben, ő is hasonlóan használta az 1889-ben felvett Rónai nevet. Rippl-Rónaiként, de gyakorta csak mint Rónai Ödön, avagy Rónai Rippl Ödön néven szerepelt. Rippl-Rónai József tizenhárom éves párizsi életszakaszának (1887-1900) első hazalátogatása 1892-ben, Lajos öccsük nősülésekor történt. Ödön akkor Görgetegen szolgált és Józsefet ő szállásolta el. Az öt éves távollét után kettejüknek volt több megbeszélnivalója. A későbbi hasonló esetben Kéthelyen és Somodor - Aszalón adott átmeneti otthont a művésznek. Az együttlétek során született festmények, rajzok némelyike nála maradt. Mivel a képek eladása létszükséglet volt, a kiajánlás felelős szerepével is kezdett ismerkedni. Kiakasztotta a falára és a vendégei előtt dicsekedett bátyja alkotásaival. A szokatlan látásmódot magyarázó társalgásokból egy idő után az új idők művészetét szolgáló, látásnevelő tanítás lett. Saját maga kerekítette életbölcselettel telitett oktatási metódusa volt. Ma már talán megmosolyognánk a szakembereket is megpróbáló vállalásának naivitásáért. Abban az időben ehhez a szerephez a hittérítő elhivatása és bátorsága kellett. (4. kép) Rippl-Rónai Ödön fokozatosan nőtte ki magát a modern művészetet felkaroló mecénássá, kultúrát alakító tényezővé. Nyitott természetű, társasági ember volt. Eredeti egyéniséggel, biztos fellépéssel képes volt a környezetében addig nem létező, tekintélyes társadalmi pozíciót teremteni. A korabeli elnevezés szerint „amatőr"-nek tartotta magát. Ahol élt, ahol járt, mindenütt eladó, vagy inkább elcserélhető festmények, régiségek után érdeklődött. Mem volt tolakodó, s nem a házalók szokásait követte. Bárki számára volt megfelelő közölnivalója, megszívlelendőjó tanácsa. A megkörnyékezett emberek hogyléte, problémái iránt figyelmesen, őszintén kérdezősködött. Kövéres,jó kedélyű lénye szimpatikus benyomást keltett. A gyűjtőszenvedélye jó érzékkel, jó értékítélettel és a lehetőségeket korlátozó, mérsékelt vasúti pénzkeresettel társult. Értéktelen, ízléstelen szerzeményei nem voltak. A váratlan helyzetekben adódó költekezései nem az anyagilag kiegyensúlyozott családi életet szolgálták. Lehet, hogy ezért ment tönkre a házassága, de lehet, hogy már azért, hogy a testvérét mindenek felett segítette. Sokszor érezte magát lelkesülten felzaklatva abbéli hitében, hogy valami nagyon értékes műkincsre bukkant, hem tudható, hogy az esendőséggel teli birtoklásvágy hol és mikor változott át a műtárgy iránti szellemi szükségletté, és ennél is magasabb rendű küldetéstudattá, de megtörtént. Valószínű, hogy a kincskeresés láza a művészi kultúra történelmi távlatait villantotta fel számára. A gyűjtemény profiljának az alakulása azt mutatja, hogy az új, a jövő művészete iránt tanulékonyabb, fogékonyabb volt, mint a múltbélihez. A művészettörténeti szakirodalom tanulmányozását, bár néha megkísérelte, a lexikális ismeretek megszerzését nem érezte szükségesnek. A megérzéseire hagyatkozott, és ahogy ajó gyűjtőkről mondani szokás, „jó szeme" volt. Rippl-Rónai József elegendő szellemi tőkével szolgált Ödön számára. \1a egy szerzeménye miatt szakértőre volt szüksége, elsőként a bátyjához fordult. A korábbi évszázadok alkotásainak bírálatáért ő rendszerint a pesti múzeumigazgatókhoz utalta öccsét. A gyakran üzleti jellegű függőségben segítőkész, testvéri szeretet uralkodott. Anyagi nézeteltérések, elszámolási problémák nem merültek fel közöttük. Bátyjának köszönhetően Rónai Ödön feljutott egy bizonyos szellemi magaslatra, amelyről gőg nélkül hirdette - kis nyomtatott cédulákon - névjegy gyanánt a hittételét: „Azok az igazi koldusok, akik a művészetet nem tudják élvezni. Mert az éhezőknek ételt lehet adni, hajléktalannak hajlékot, de akineka lelke üres, azon nem segíthet senki. A lélekben hajléktalanul, éhezve járhat az élet útjain az idők végezetéig."

6 Ödön 1893-ban Görgetegen polgári olvasókört alapított. A saját készítésű díszoklevélen olvasható, hogy mily nagy és lelkesítő igyekezetébe került 45 embert megnyerni az egyesület kulturális célkitűzéseinek. „Az ő fáradhatatlan buzgalmának, szívós kitartásának szellemi és anyagi támogatásának árán volt az csak elérhető, s csak így jutánk azon örvendetes helyzetbe, hogy az alapítónak e díszoklevél birtokosának megköszönhetjük az alkotását."

7 Az újságolvasás a lételeme volt. A hírek, cikkek, tudósítások mindenek felett érdekelték. Bátyja már néha belefáradt Ödön eszmefuttatásaiba és lényegre törő fogalmazásra ösztönözte. A gyűjtő szenvedély csírája a képzőművészetről szóló cikkek vagdosása és rendezgetése volt. Előszeretettel citálta őket az olvasóköri beszélgetéseihez 12