Uherkovich Ákos: Magyrország tegzesei (Trichoptera), 2002

NÓGRÁDI S. és UHERKOVICH Á.: MAGYARORSZÁG TEGZESEI (TRICHOPTERA) 91 (NÓGRÁDI et al. 1996). Később előkerült a Bakonyban és Zalában is, majd pedig 2001-ben megjelent a Dráva mentén (eddig közöletlen adatok). (Elterjedési térkép Щ

). Cheumatopsyche nemzetség Cheumatopsyche lepida (Pictet, 1834) Hydropsyche lepida Pictet, 1834, Rech. Phryg., p. 207, Pl. 18, Figs. la-e. 6-8 mm. A külsőleg hasonló alkatú Hydropsyche fajoknál jóval kisebb. Elülső szárnya sárgásbarna, aranyló fényű. A phallus alkata jelentősen eltér a Hydropsyche fajokétól. A harpago nem befelé, hanem kifelé görbül, rövid, kihegyesedő. A IX. szelvényen taraj nincs, a X. szelvényen oldalnézetben ferde bevágás látható (57. ábra: a-c). Nyugatpalearktikus, egész Európában elterjedt, kelet felé Iránig és Közép-Ázsiáig hatol. Magyarországon először OLÁH (1967) fogta, majd zempléni és néhány bükki adata után előkerült a Kőszegi-hegységből (NÓGRÁDI 1986, NÓGRÁDI, UHERKOVICH 1989), később az ország számos pontjáról: folyók felső szakasza mellől (Tisza, Rába, Duna, Fekete-Körös) és bizonyos hegyvidékeinkről, kisebb patakok mentéről. Úgy tűnik, hogy a Duna szigetközi szakaszán több vízben elszaporodott, erre utal, hogy az egyik alkalommal (2001. VI. 21., Püski) 72 példányát fogtuk. Viszont a Közép- és Dél-Dunántúlon még nem gyűjtöttük. (Elterjedési térkép Щ). 57. ábra. A Cheumatopsyche lepida (Pictet, 1834) hímjének potrohvége oldalról (a), felülről (b) és a phallus felülről (c). Fig. 57. Male terminal of Cheumatopsyche lepida (Pictet, 1834) lateral (a), dorsal (b) and the phallus dorsal (c) view. 5.7. POL YCENTROPODIDAE A családba általában sötétebb színezetű, kicsi vagy kis-közepes méretű tegzesek tartoznak. Szárnyerezetükben némi redukció megfigyelhető: az elülső szárny első villája hiányzik, a hátsó szárny erezete jobban redukálódott, keskenyebb (3. ábra: H). A hím potrohvégén a X. hátlemez lapos, hátrafelé álló függelék, a külső ivarlebeny jól fejlett, lapos, sokszor további lebenyekre osztott. A felső ivarlebeny kicsi, jelentéktelen. A középső nyúlvány (paraproctal process: vö. NIELSEN 1957) sokszor erőteljes, jellemző formájú, páros kitinizált tövisbe húzódik ki. A phallus olykor rövid, zömök, alig nyúlik ki a környező függelékek közül, máskor (Plectrocnemia) igen erősen fejlett. A nőstény potrohvége egyszerű felépítésű, s éppen ezért a fajok megkülönböztetése nehezebb.