Uherkovich Ákos: Magyrország tegzesei (Trichoptera), 2002
DUNÁNTÚLI DOLGOZATOK (A) TERMÉSZETTUDOMÁNYI SOROZAT 11. (2002) Hydropsyche angustipennis (Curtis, 1834) Philopotamus angustipennis Curtis, 1834, Phil. Mag., 4, p. 213. 8-10 mm. Közepes termetű Hydropsyche, a legsötétebb alapszínű faj: csaknem homogén szürkésbarna, sötét sárgásbarna. A phalluson jellemző erőteljes duzzanat van, a külső ivarlebeny csúcsi íze (harpago) rövid, kihegyesedő (52. ábra: h-j). Európa-szerte elterjedt és gyakori. Ugyancsak nagyon gyakori Magyarországon is, ahol elsősorban dombvidéki patakokban él és a mérsékelten szennyezett vizet is tűri. A Dél-Dunántúli patakok fokozatos elszennyeződése során ez az egyik utolsó faj, amely megmarad. Az Alföld középső, szárazabb részeiről nincs adatunk, ugyanígy a Mezőföldről sem. (Elterjedési térkép J47|) Április közepétől október közepéig rajzik. Az imágók legaktívabb rajzási idejükben május folyamán - élőhelyük közelében: kisebb patakok, csatornák mentén olykor igen nagy tömegben rajzanak délután vagy estefelé, mesterséges fényen is gyakran gyűjthetők. (Rajzási diagram [lq ). Nagyobb folyókban is él, de ott egyéb Hydropsyche-Щoknál jóval ritkább. Hydropsyche bulbifera McLachlan, 1878 Rev. Syn., p. 362-363, Pl. 39, Figs. 1-2. 7,5-10 mm. A phallus vége oldalnézetben erőteljesen kiszélesedik, gumós, egyébként más megvastagodások rajta nem figyelhetők, meg. Közepe táján hirtelen megtörik, íve így nem egyenletes. A harpago megnyúlt, hegyes. A IX. szelvény taraja hátrafelé elkeskenyedik. Mintázata jellegtelen, s a legtöbb Hydropsyche fajhoz hasonlóan halványszürke, barnás árnyalattal, márványos mintázattal (53. ábra: g-i). A Brit-szigeteken és Skandináviában nem találták, a mediterrán vidékeken is elvétve fordul elő, viszont areája kelet felé Irakig és Iránig terjed. Magyarországon általánosan elterjedt, az Alföld középső, vízszegény részein szórványosan, összesen mintegy 100 helyről ismerjük. (Elterjedési térkép |48|). Áprilistól októberig folyamatosan rajzik. (Rajzási diagram [П]). Eddigi megfigyeléseink szerint előnyben részesíti a gyorsabb folyású, oxigéndús, viszonylag kevéssé szennyezett vizeket. Hydropsyche bulgaromanorum Malicky, 1977 Zeitschr. Arbeitsgem. Österr. Entomol., 29, p. 5-6, Pl. 7. 9-11mm. A guttata-csoport fajaitól jól megkülönböztethető jellegzetesen megcsavarodott külsoxivarlebenyéről (coxopodit), ez oldalnézetben vagy fél-hátulnézetben jól látszik. Ugyancsak jellemző a phallus duzzanatának formája, amely alatt a phallus kissé felfelé hajlik. A phallus vége gumós, de nem olyan mértékben, mint az előző fajé (53. ábra: d-f). A két és fél évtizede leírt faj európai elterjedése nem pontosan tisztázott, de valószínű, hogy Közép- és Dél-Európában általánosan elterjedt és igen gyakori faj; ismerik Angliából, sőt Finnországból is. Korábban a Hydropsyche guttata-csoport fajait rendszeresen összetévesztették egymással, amint erre MALICKY (1977d) is rámutatott, s ugyanígy a hazai gyűjteményekben is rendkívül sok határozási hibára bukkantunk e faj csoportnál (NÓGRÁDI 1989b). Magyarországon az egyik legelterjedtebb faj, nagy folyóink mentén mindenhol megtalálható, gyakran kisebb vízfolyásokban is él; azonban mozgékonysága révén szinte bárhol gyűjthető. Mintegy 220 lelőhelyről összesen kb. 13 ezer példányát határoztuk meg. (Elterjedési térképS9J). Május második felétől október végéig rajzik, júliusi csúccsal. (Rajzási diagram |18|).
