Uherkovich Ákos: Magyrország tegzesei (Trichoptera), 2002

NÓGRÁDI S. és UHERKOVICHÁ: MAGYARORSZÁG TEGZESEI (TRICHOPTERA) 47 Első nyugat- és észak-magyarországi előfordulásairól 1984-ben számolt be NÓGRÁDI (1984a). Az Északi-középhegység néhány más pontjáról is előkerült (NÓGRÁDI, UHERKOVICH 1988B, NÓGRÁDI et. al. 1998) Később kitűnt, hogy a Délnyugat-Dunántúlon is él, de nagyon ritka (NÓGRÁDI 1985b, 1986). Újabban Schmera gyűjtötte a Börzsönyben (KISS, SCHMERA 1999). (Elterjedési térkép [Î2)) Magyarországon hímje még nem került elő! Ezért fel kell tételeznünk, hogy nálunk nincs is hímje, és ennek megfelelően partenogenezissel szaporodik, mint például QgycsApatania fajok. Erdélyben hímek éppen úgy jöttek lámpára, mint a nőstények, tehát ott - például a Csiki-medencében - a populációk biszexuálisak, vö. ÚJVÁROSI et al. (1995). Agapetus fuscipes Curtis, 1834 Phil. Mag. 4, p. 217. 3,5-5 mm. Kis termetű, csaknem teljesen fekete tegzes. A hím IX-X. szelvénye hosszan hátranyúlik, végén felálló páros kampóval. Alsó ivarlebenye ferde, megnyúlt négyszögalakú, behajló peremén néhány nagyobb tövissel (20. ábra: a-c). A nőstény VIII. szelvényének kitinizált része oldalnézetben csaknem egyenesen levágott, alul- és felülnézetben széles V-alakban kivágott (20. ábra: d-f). Európa északi és déli tájairól hiányzik, egyébként hegy- és dombvidékeken sokfelé él, ahol számára ökológiailag megfelelő körülmények alakultak ki. Magyarországon több hegyvidékünkön él kisebb patakok, vízerek mentén (Kőszegihegység, Mátra, Bükk, Jósvafő, Zempléni-hegység), valamint a nyugat-dunántúli Szőcén (Elterjedési térkép [Щ). Május elejétől szeptember végéig gyűjtöttük. 20. ábra. Az Agapetus fuscipes Curtis, 1834 hímjének potrohvége oldalról (a), felülről (b) és alulról (с); a nőstény potrohvégének részlete ugyanezen nézetekből (d, e, f). Fig. 20. Male terminal of Agapetus fuscipes Curtis, 1834 lateral (a), dorsal (b), ventral (c) view; same views of females (d, e, f).