Uherkovich Ákos: Magyrország tegzesei (Trichoptera), 2002
lg DUNÁNTÚLI DOLGOZATOK (A) TERMÉSZETTUDOMÁNYI SOROZAT 11. (2002) 3. Kutatástörténet 3.1. A magyarországi tegzes-kutatás rövid áttekintése A 18. század végén és a 19. században több magyar és külföldi kutató dolgozott a Kárpát-medencéből származó anyagokkal, eredményeik általában nagyobb összefoglaló munkák részeként láttak napvilágot. A magyarok közül megemlítendő a 19. század második feléből Frivaldszky J. és Mocsáry S. munkássága (Kiss 1982). Mindazonáltal a Fauna Regni Hungáriáé megjelenése idején a tegzeseket (MOCSÁRY 1900) igen hiányosan ismerték. Az ott közölt anyagot F. Klapálek ellenőrizte, tehát ezek megbízható alapot jelentettek a késçbbi kutatók számára. A 20. század első felében ismereteink alig gyarapodtak. A Fauna Regni Hungáriáé adatait PONGRÁCZ (1914) némileg gyarapította, majd a Debrecenben működött Sátori József munkásságát kell említenünk, aki a harmincas, negyvenes években sokat dolgozott elsősorban a Nyírségben és a Bükkben (de másutt is). Egyes dolgozataiban számos hibás, később általában saját maga által javított adatot tett közzé (vö. 5.21. fejezet). BOGA (1935) dolgozata ugyancsak több hibás közlést is tartalmaz. A negyvenes évekre esik az amatőr Remetey J. munkásságának zöme. О egyáltalán nem publikált, ellenben lakóhelye - Veresegyháza - környékén, néha távolabb is, rendszeresen gyűjtött tegzeseket és azok nagyobb részét jól meghatározta. Gyűjteménye a Magyar Természettudományi Múzeum mai tegzes-gyűjteményének alapját képezte. Csak csodálattal adózhatunk annak, hogy egy szakmailag képzetlen, de szívósan dolgozó amatőr (aki vasutas volt) egy ilyen nehéz és szemet kevéssé gyönyörködtető csoportban lelte örömét, és a hosszú időn keresztül, kitartóan gyűjtött anyagát olyan jól meghatározta, hogy abban a későbbi revízió (NÓGRÁDI 1989a) is alig talált hibát. Tulajdonképpen az amatőrök közé sorolhatjuk Újhelyi Sándort is, aki középiskolai tanárként, majd mint egyetemi docens a kémia oktatójaként tevékenykedett. Az ötvenes évektől foglalkozott tegzesekkel, egészen a nyolcvanas évek közepéig. Anyagát meghatározta, az ő gyűjteményére - amely ma a Magyar Természettudományi Múzeumot gazdagítja - is kiterjedt revízió során ugyancsak kevés tévedéstunk talált benne (NÓGRÁDI 1995). Remetey vei ellentétben Újhelyi több cikkben publikálta eredményeit, amelyekben számos faj első hazai előfordulásáról számolt be, elsősorban Nyugat-Magyarországról. A hazai Leptoceridákról, Rhyacophilidákról és Hydropsychidákról írt dolgozata azt mutatja, hogy figyelemmel kísérte az európai kutatásokat, és a hazai anyagot ennek megfelelően átértékelte (ÚJHELYI 1971, 1981c, 1982). Lakóhelyének, Budapest környékének vizsgálatán túl részt vett egyes tájkutatási programokban is („A Bakony természeti képe", „A Mecsek és környéke...", „Alpokalja", Hortobágyi NP, Kiskunsági NP) amelyek eredményeit közzétette (ÚJHELYI 1979, 1981a, 1981b, 1983, 1985, 1986). Módszertanilag a mai napig az egyik legfontosabb tevékenység Oláh J. nevéhez fűződik, aki már egyetemi hallgató korában kidolgozta a „mozaik-mintázat" elvét a
