Uherkovich Ákos: Magyrország tegzesei (Trichoptera), 2002

M DUNÁNTÚLI DOLGOZATOK (A) TERMÉSZETTUDOMÁNYI SOROZAT 11. (2002) foglalható össze: 1. A lepkék lárvái (többnyire) szárazföldiek, mindig tracheákkal lélegeznek, a tegzesek lárvái (csaknem mindig) víziek, tracheakopoltyúkkal lélegeznek. 2. A tegzesek szárnyait szőrök borítják („trichoptera"), míg a lepkék pikkelyes szárnyúak („lepidoptera"). 3. A lepkék túlnyomó többségének jól fejlett pödörnyelve van, amely az imágó táplálkozását lehetővé teszi. A tegzesek szájszervei visszafejlődtek, soha nincs pödörnyelvük. A századforduló körül 1445, a harmincas évek közepén mintegy 2000 fajt ismertek. A hatvanas évekre ez a szám már 5500-ra emelkedett (Malicky 1973), míg néhány évvel ezelőtt 9610 élő fajt ismertünk (MORSE 1997a, vö. 6. ábra), de mire könyvünk megjelenik (2002), valószínűleg tízezer felett lesz a leírt és élő fajok száma. (Ezeken felül több száz fosszilis fajt is leírtak, amelyek egy része mára kipusztult családokba sorolható.) PTERYGOTA 5. ábra. A rovarok általános törzsfájának vázlatos felépítése (ROSS 1955 szerint). Fig. 5. Chart of deduced phylogenetic relationship of the insect orders (from ROSS 1955).