Uherkovich Ákos: Magyrország tegzesei (Trichoptera), 2002
112 DUNÁNTÚLI DOLGOZATOK (A) TERMÉSZETTUDOMÁNYI SOROZAT 11. (2002) Magyarországon nagyon közönséges, szinte mindenhol megtalálható, mintegy 300 ponton gyűjtötték eddig. (Elterjedési térkép J8JJ). Május elejétől szeptember végéig folyamatosan rajzik. (Rajzási diagram (35J). Helyenként tömeges, elsősorban állóvizek nádas-sásos parti zónájában, éppen úgy a Balatonban vagy holtágakban, mint a különböző típusú mesterséges vizekben (halastavak, kavicsbányagödrök, állóvízü árkok, szikes tavacskák). 5.10. PHRYGANEIDAE Az ide tartozó fajok közepes vagy nagy termetű, többnyire erőteljesen mintázott elülső szárnyú állatok. Elülső szárnyuk sokszor szögletesbe hajló, erezete kissé módosult. A hátulsó szárny anális szöglete kiszélesedett (3. ábra: G). A hazaiak álló víziek: hínárnövényzettel dúsan benőtt, magas oxigéntartalmú vizeket kedvelik. Egy részük (Trichostegia, Agrypnia, Phryganea) kikelés után hamarosan nyári diapauzába vonul, azonban ezt a nyugalmi állapotot tartósabb lehűlés és esőzés könnyen megszakítja. Diapauza utáni aktivitásuk - az időjárási viszonyoktól függően - már augusztus elején megkezdődhet, szeptember közepéig rendszerint le is zajlik. Egyes fajok fényen gyakran megjelennek, míg mások csaknem kizárólag nappali aktivitásúak. Trichostegia nemzetség Trichostegia minor (Curtis, 1834) Phryganea minor Curtis, 1834, Phil. Mag., 4, p. 212. 9-12 mm. Közepes termetű tegzes, a család legkisebb hazai faja. Szürkésbarna márványos minta díszíti elülső szárnyát. A hím külső ivarlebenye jól fejlett, két ízből áll. A tövi íz (coxopodit) töve széles, közepe táján ízesül hozzá a csúcsi íz (harpago), amely erősen megnyúlt, hegyes. Belső ivarlebenye hátrafelé keskenyedő, megnyúlt (79. ábra: a-c). A nőstény potrohvégén felülnézetben ötszögletű lapos lemez látható (79. ábra: d-f). Európaszerte szórványosan elterjedt, délen nem él. Magyarországon a Dél- és Nyugat-Dunántúlon nagyon elterjedt és gyakori, a Balaton környékén ritkább, az Északi-középhegységből csak kevés helyről, a Nagyalföldről Bátorligetről, Túristvándiból és Lakitelekről van róla adatunk, s ismert a Hanságból is. (Elterjedési térkép J82J). Május elején megjelenhet, szeptember közepe után nem fogtuk. Rajzása kétcsúcsú: június elején és augusztus végén kulminál, egy rövid és felületes nyári diapauzája van. (Rajzási diagram \Щ) . A Dél-Dunántúlon elsősorban erdei lápok, holtágak környékén lehet gyakori, nyáron kiszáradó vizek körül is. Bizonyos területeken - például a Baláta-tó környéki időszakosan vízborította erdei lápokban, ahol egyébként szegényes a fauna - a leggyakoribb tegzesnek tűnik.
