A Merics gyűjtemény, 2002

28 ALTORJAI SÁNDOR Altorjai Sándor 1971-ben rendezte életének első és utolsó egyéni kiállítását. Szürnaturalista és pop artos képei illetve csurgatott technikával létrehozott, konceptuális kalligráfiái révén e rendezvény a fiatal magyar neoavantgarde művészet egy különleges hangú, egyéni képviselőjévé avatta a festőt. A kiállításra történő felkészülés ideje alatt a bemutatott művektől eltérő, tradicionális kompozíciókat: csendéleteket és tájképeket is festett, ezek közül származik a Merics gyűjteményben található alkotás. A Téli táj az életmű későbbi alakulása szempontjából meglepő mű. A hátoldalán látható, 1973-as dátummal ellátott címke arra utal, hogy a művész a festményt a Képcsarnok Vállalat révén forgalmazta. E körülmény magyarázza a mű hagyományos tájképi jellegét, amely egy dombokkal övezett téli tájat ábrázol. Az előtérben erőteljes gesztusokkal megjelem'tve néhány épület látható, melyek egy magányos fenyőfát vesznek körül. A mű vélhetően Altorjai szűkebb lakóhelyének, Szigligetnek vagy a tágabb Balaton felvidéknek egy táji részletét ábrázolja. A festmény néhány színre hangolt, kontrasztokkal, drámai ecsetjárással megjelem'tett, expresszív erejű alkotás. A motívumokat szűkszavú tömörséggel leegyszerűsítve, a plasztikai hatásokat felfokozva ábrázolja. A sötét-világos kontrasztokra és a lüktető, félköríves mozgásokra alapozott festői megoldás jól érzékelteti az alkotó lényének folyamatos belső küzdelmét, tehetségének drámai megjelenítő erejét. G.M.