A Merics gyűjtemény, 2002

A, MEWCS GYŰJTEMÉNY 15 Külön galériában csoportosultak a figurálisnak nevezhető alkotások, tovább göngyölítve az imént felfejtett fonalat. A népiest az urbánus szellemíí művekig Tóth Menyhért, Pekáry István és Berki Viola főműveket is felsorakoztató festményei vezetik a figyelmünket Szabó Vladimír, Gross Arnold, Galambos Tamás és Lóránt Zsuzsa hol tündéri naivitást, hol mesebeli bölcselkedést, máshol a kamaszkor naiv báját hordozó képeihez, illetve szobrához. Kovács Tamás, Kárpáti Tamás, Kaponya Judit és Szemadám György alkotásaiban a régebbi stílushagyományokat folytató nyelvezet teszi idézőjelbe a jelen világra történt művészi reagálásokat. Ok egy harmonikus korszakváltás, a meditatív elmélyülés igényével alkotnak. Almásy Aladár látomásos képei is nagyjából ebbe az ezoterikus jellegű közösségbe illik bele. A szecesszió és a távol-keleti művészetek iránti vonzalom jellemzi Horváth Márton és Smetana Ágnes kifinomult esztétikai rendszerű, mai kornak szánt üvegtárgyait. A múzeum nagyterme lett az avantgárd szellemű alkotások kiállítási egysége. A többnyire nagyméretű képek óriási összbenyomást gyakorolnak. A neoavantgard és a transzavantgard jeles képviselői, Bak Imre, Nádler István, Keserű Ilona, Hencze Tamás, Konkoly Gyula nagyméretű, kiváló alkotásai a gyűjtemény fő vonalát jelölik ki. Külön boxban, kissé elkülönítve kaptak falat a klasszikus avantgárd második generációjának nagyjai: Korniss Dezső, Martyn Ferenc és Gyarmathy Tihamér képei. Korniss tucatnyi kis festményéből ki kell emelni a „Hősök temetése" című, eddig nem publikált képet, amely az 1956-os forradalomnak állít emléket. Martyn „Emlék mediterrán kikötőből" című képe és Gyarmathy kozmikus harmóniában villódzó „Izzó sugárzása" is kiemelkedően jelentős művek. Nagyon szembeötlő és hangsúlyos Halász Károly, Pinczehelyi Sándor, Valkó László, Újházi Péter, Mulasics László, Szikora Tamás, Orbán Attila és Gaál József képeinek rendezése. Fehér László nagy vásznai közül a fekete ,yízbenéző" és a fehér-szürke érzékenységű „Fiú autóval" címűek uralják a terem egyik részét. Kokas Ignác monumentális hatású „Ginzapuszta" című tájlátomása és a kaposvári szellemi rokonának. Ungvári Károlynak a „Zselici táj cukorgyárral" című nagyszabású műve együtt nagyon érdekes felfedezést ígér. Oroszy Csaba az a fiatal művész, aki rátalált az alkotás önfeledt habzsolására Tormáson, dr. Merics Imre művésztelepén. A művészt a gyűjtővel összefűző barátság nyomán egy képciklus született. A terem közepén elrendezett szobrok változatos konstruktív, avagy lírai absztrakt formaegységet képeznek. Martyn Ferenc „Hangya emlékműve" összecseng Haraszty István „Kerülgetők" című, nemes egyszerűségű mobiljával. Buczkó György és Bohus Zoltán tömör, csiszolt üvegformáira drámai fokozattal felelnek Kertészfi Ágnes alkotásai. Tornay Endre András „Találkozás" című szobra rokonra talált Kling József „Lélek kapu"-jával. A Bárdudvarnokon született üvcgplasztikák, Jegenyés Jánossal az élen, külön csoportot képeznek. A rendezés megőrizte a műalkotások egymás közti „mericsi dialógusának" lehetőségét. A művek hatása, egymással szembesítése, ha akaratunk nem ellenkezik a közösséggel, fantasztikus, feszes tartalmú párbeszéd részeseivé teszi a látogatót. A katalógus képelemzései ebben hivatottak kalauzolni.