A Merics gyűjtemény, 2002
A MERICS GYŰJTEMÉNY 13 A RIPPL-RÓNAI MÚZEUM KIÁLLÍTÁSA 2002. Kaposvár, március 20 - április 21-ig A műgyűjtő szenvedélyes ember. Sajátos szellemi feszültség tölti be napjait. Mint a gyermekeire, lelkesülten, elfogult ragaszkodással tekint mindazon művészeti alkotásokra, amelyeket megszerzett. Minden egyes szerzeményét külön felruházza a megszerzés történetével, egy-egy sikerrel lefolytatott küzdelem jó érzésű emlékével. Ez az élet felér a kincskeresés kalandjaival, s így a műkincs maga is az élete részévé válik. A műkincs birtoklása a gazdagság magasabb rendű vállfája. Lelki gazdagság érzése tölti be az embert, amint a művekből innen-onnan kisugárzó jelzések kereszttűzében közlekedik. Túlzsúfolt otthonában a szobáktól a legkisebb helyiségig művészeti impulzusok hatnak rá. Ha megragadja egy birtokon kívüli műalkotás, a gondolataiba férkőzik, sóvárgó érzés lendíti cselekedetre. Ha sikerül betöltenie az űrt, rövid idő múltán kiélezett éberséggel indul neki egy felfedező úmak, egy új vadászatnak. Tele új reménnyel, vajon történik-e új találkozás, születik-e kapcsolat egy sosem látott műalkotással, amely új dimenziót, új szellemi távlatot nyit.* Melyik nap hozza számára ajándékul azt a művészi élményt, amely Idhívás lesz az újabb szerzeményezéshez? Eltérések vannak annak tekintetében, hogy a műgyűjtő a régiségeket, azaz már klasszikus művészek alkotásait gyűjti-e, vagy a kortárs művészet alkotásaiba szeretett belé. A két esetben közös a hozzáértés, a művészet nyelvének olvasni tudása. Amíg a régi művészet értékeit iskolák, szakkönyvek tam'tják, a ma megszülető művészeti értéket fel kell ismernie a gyűjtőnek. Ez az eset nagyobb kockázattal jár. Nagyobbat lehet tévedni. Talán ezért van kevesebb kortárs művészetet gyűjtő ember. Többen vannak azok, akik megspórolják a tévedés esetleges lehetőségét azzal, hogy sokszorta több pénzt áldoznak a már rég elfogadott értékekre. Akiknek nincsen szükségük arra, hogy az időre bízzák az értékrend kialakulását, ők azok, akik maguk szeretnek dönteni erről a kérdésről. Azt szokták mondani róluk, hogy jó szemük van. Különleges, ösztönös képességük van a helyes megítélés dolgában. Ok gyorsítják fel a művészet átláthatatlannak tűnő sűrűjében a kiválasztódás ellentmondásokkal terhes folyamatát. Képesek felfedezni egy műben az egyénileg megélt történelem addig kimondatlan igazságait. Ok fogadnak el elsőként szokatlan, újszerű művészi produktumokat. Szinte vallásos hitet tesznek a felismerésük igazsága mellett, s ezzel a művészek szellemi társául is válnak. Anyagi és lelki támogatást nyújtanak a művésznek. Viszonzásul jutnak művészettörténeti jelentőségű, kiváló alkotásokhoz. Dr. Merics Imre olyan műgyűjtő, aki e nem szokványos jellegű munkája során tud élni az itt bemutatott lehetőséggel. Igen telcintélyes művészekkel került baráti kapcsolatba. Nem minden esetben sikerül a művészhez közel kerülni. A pénzzel történő vásárlás alapvető kiindulás. De megtörténik, hogy a vételt egy ajándék mű követi. Már 25 éve gyűjti a kortárs művészek: festők, grafikusok, szobrászok, iparművészek, a somogyi népművész- faragók, őstehetségek alkotásait. A Merics-gyűjteménynek is van fejlődéstörténete, amely egyúttal a gyűjtő szakértelmének, gyűjteményfejlesztési módszerének a sikereiről is szól. Az alábbi címszavakban felsorakoztatható események adnak némi fogalmat számunkra Merics Imre elindulásáról:
