L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001

A paraszti viselet változásai a XVIII–XX. században (Knézy Judit)

szín Északkelet-Somogy felöl, valamint a köznemesi viseletből a posztóruházat térhódításával lett divatossá, németek hatására pedig a kékre festett vásznak, kartonok elterjedésével vált kedveltté. A XX. század elején női gyászöltözékek is készültek minta nélküli, vagy apró pettyes kékfestő kartonból, így Délnyugat-Somogyban Csurgón és környékén, részben a zselici református magyaroknál, de a németeknél is. Míg a magyarok a XX. század elején jóformán csak az indigós kék festőanyagot vették a kékfestőktől, a németek zöldet, barnát is, az ún. olajtarkázásos technikájút. A vörös-fekete (csíkos vagy más mintás), a fekete alapon apró piros virág kevés zöld levéllel hosszú ideig jellemezte a női, főként ünnepi szoknyákat (szövet, bársony, selyem), hozzá nyáron fehér vászon vagy sifon bő ujjú ingeket vettek fel. A századfordulón még nagyon divatosak voltak a mellényfélék, sokszor azonos színűek a szoknyával, (kékfestőhöz kékfestő, színes kasmírhoz színes kasmír, feketéhez fekete, de voltak nagyon színes díszűek is). A németek sötétebb tónusú szoknyát, réklit viseltek, mint a magyarok, de mellényeiket szerették nagyon színesre díszíteni szalagokkal, hímzéssel. (29. ábra) A pargit, karton, kásmírszövet anyagok lehettek nagyobb mintásak, virágosak is, ezeket többnyire a hétköznapok ruházatához tartották alkalmasnak, illetve nyáron ünnepen is kedvelték ezeket. Mértéktartóbb ízlésű falvakban a tarka szoknyához sötét egyszínű kötényt vettek fel. (31., 33. ábra) Télen a XIX. század végére tért hódító hosszú ujjú blúzféle rékli, leves, röpike a szoknyával azonos színű vagy attól világosabb tónusú lett. Röpike a lefelé szélesedő, a szoknyán kívül tartott ujjas neve. Sokfelé a fiatalok és idősek is fekete keskeny kötényt vettek fel, de a fiataloké dúsabban volt hímezve (Kutas, Somogyszob, Kónyi), másutt megmaradtak az egy vászonszélnyi fehér köténynél, mollból, sifonból, csipkéből ünnepen, vagy felváltva fehér és fekete, akár csipkéből is mint somogyacsai testvérlányok esetében. (30. ábra) A külső-somogyi, Kapos-menti nők köténye még a XX. század elején keskeny maradt, mint a századfordulón készült számos felvétel is mutatja, a szoknya aljáig ért, (15. ábra) vagy kissé feljebb. Dél-Somogyban az ünnepi kötények között voltak bővek, ráncoltak, rakottak is magyaroknál, németeknél egyaránt (28. ábra), ahol a fehér alapszínű ünnepi kötény színes szalagját elől lógatták le. Hétköznapra a századfordulón megjelent a melleskötény, eleinte surcnak is nevezték. A kötény rendessége, tisztasága, az elvárásoknak megfelelő formája, dísze a XX. század elejéig rendkívüli jelentőségű volt a nőkre nézve, tisztességük jelképének számított. Még a halotti ruháról sem maradt el „különben hogy jelent volna meg olyan illetlenül a jóisten elejberi" - mondta egy kutasi 233 29. Német női mellény az 1920-as évekből. Németegres (ma Somogyegres). RRM 1355.