L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001

Gelencsérek, fazekasok, tálasok munkái (Knézy Judit–István Erzsébet)

készítmények ritkán keltek el pénzért. A messziről jött és a helybéli mesterek is búzáért, rozsért, borért, a Dráva mellett esetleg kukoricáért, a jó homokos belső-somogyi vidékeken burgonyáért is cserélték termékeiket. A helybéliek cselédeknél korpával, zsírral is megelégedtek. Apróbb tárgyakért (gyermekjáték, síp) tojást is elfogadtak. De nemcsak a termények és használható cseréptárgyak cserélődtek, hanem az ízlés is alakult, formálódott, egyik vidék adott elképzeléseiből a másiknak, ha az igényelte azt. A cserének búzával történő lebonyolítását hiába tiltotta a megye 18lóban (SZILI E, 1988. 146.), az szokásban maradt, míg a parasztok termelték a gabonát. 1928-tól malomellenőrök ellenőrizték a somogyi fazekasokat, akik Babócsán adták el a szerzett búzát. A vasi fazekasok hazavitték az egész gabonát, mert otthon nem termett elég. A somogyi agyagiparosokat megkülönböztetésül a Vas megyei és sümegi, elsősorban fazekat áruló fazekasoktól és más vidéki korsósoktól, tálasoktól, a helybeliek többnyire gelencsérnek, gölöncsérnek nevezték, minthogy mindenféle edényt gyártottak. Ennek nem volt különösebben lebecsülő értelme az elmúlt 100-200 évben, csak a céhek idejében. A somogyi agyagiparosok nem terjeszkedtek túl a megye északi, keleti, nyugati határain, árusítási körzeteik megmaradtak Somogyon belül. Egyedül a déli, Dráván túli területekre jártak át egészen az első világháború végéig, az országhatár változásokig, magyarokhoz és horvátokhoz más iparosokkal együtt a nagyatádi, csurgói, iharosi, berzencei, szigetvári mesterek. A fontosabb állomások: S dala, Gotáló, Gola, Kapronca, Légrád, Kotori, Toplica, a másik útvonal Slatina, Verőce, S zentgyörgy vár, Klostár, Novigrad stb. Egymás között megegyeztek faluzás, piacon történő árusítási körzeteiket tekintve a somogyiak, csak vásárokon jelentek meg együtt és itt látták egymás áruit. A megyén kívüliekkel nem lehetett ilyen egyezséget kötni. 44. Tál, „süteményes tányér". Feltételezés szerint Bajcsi Péter készítette Nagyatádon 1930 körül. Csököly. (Vö. a 30. ábra cégéren lévő kis tál mintájával.) RRM 68.51.9. A dél-dunántúli, közte a Somogy megyei, kerámia története, helye a magyar és európai kerámia művességben A régészek által ismertetett - Somogyban is több helyen fellelt - kora középkori cserépüst a XIV századig együtt élt a későbbi fazékforma előzményeivel. (TAKÁCS M., 1997. 205-223.) A kétféle főzőedény közül a cserépüstöt a fémből való, szintén függesztett, hengeres oldalú, gömbölyű aljú üst váltotta fel a Dél-Dunán139