L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001

Gyermekélet, gyermekjátékok (Szapu Magda)

játékok valamely személy, állat vagy virág, esetleg foglakozás felismerésére, kitalálására összpontosítanak. A tiltó játékok a játék résztvevői számára megtiltanak bizonyos cselekvéseket, mozdulatokat, magatartási formákat (pl. a nevetés vagy a megszólalás tilalma). A rejtő-kereső játékok egyik csoportját a különféle eldugós játékok (valamely tárgy eldugása és megtalálása a cél), másik csoportját pedig a bújócskák alkotják. A mozgásos játékok nagy csoportját az ölbeli gyermek játékai, vagyis a dajkarímek képezik. Ezek a kisgyermek - dallamos vagy ritmikus mondókával kísért - játékai: etetők, ujjasdi, tenyeresdi, pacsit adók (46. ábra), tapsoltatok, kézcsipkedők, csiklandozok, hintáztatok (39. ábra), toznáztatók, táncoltatok, öltöztetők, állni és járni tanítók. A gyermekkel legelőször úgy kilenc hónapos korától kezdenek játszani (GÖNCZI E, 1937.), amikor a kisgyermek már felfigyel a jelenségekre. Elsőként homlok-összeütögetés, pislogtatás, nevettetés és csiklandozás a közös játék alapja, majd azt követi a különböző testrészekkel (tenyér, kéz, láb) való játék, ill. a gyermek hintáztatása. 38. „Kerekezés". Lakácsa, 1920-as évek. RRM F 3710. Gönyey Ebner Sándor felvétele. ' Megyénkben szép számmal kerültek elő mondókák. Már Gönczi is közölt néhányat 1922-es gyűjtéseiből. (GÖNCZI E, 1937. 126-156.) Az 1996-ban publikált (SZAPU M., 1996. 210-232.) mintegy félszáz mondóka - 14 típus és azok variációi részben a környező természethez és természeti jelenségekhez tartoznak (pl. naphívogató, esőkérő, növény- és állatmondókák). Egy részük archaikus elemeket őriz (varázsének-elemeket, igézést, ráolvasást), mint például a gyógyító vagy a szeplőhányó mondókák. (TÁTRAI ZS., 1988. 586-599., 609.) Eredetileg a mondókák - a játékokhoz hasonlóan - dallamosak voltak, többségük ma is az ének és a beszéd határán mozog. Jobbára kis hangtérjedelműek, rövid motívumok ismétléséből állnak. Mindez érvényes a gyermekdalokra is, melyek a pentatónia előtti fokot őrizték meg. Szemben a játékokkal, e mondókák egy bizonyos alkalomhoz kapcsolódnak, és mozdulatok kísérik (pl. a varjúriasztó mondókákat hessegetés, a szeplőhány ókat arcdörzsölés). Az ún. kiolvasó mondókák vagy kiolvasok -, melyeket Gönczi a Gyermekjátékok című könyvében tesz közzé külön fejezetben nemzetközi párhuzamokat mutatnak. (GÖNCZI E, 1949. 5-12., a kiolvasok vagy kiszámolok szövegeiről még VOIGT V, 1975., 1976.) A néhány szavastól egészen a láncversekig terjedő kiolvasok gyakran értelmetlen szavakat tartalmaznak (pl. a szomszéd nemzetek torzított, elmagyarosodott kifejezéseit), és erőteljesen ritmusosak. A kiolvasok funkciója, hogy egy összeszokott gyer39. „Kislány hintáztatása lábon". Zselickisfalud, 1930-as évek. Gönyey Ebner Sándor felvétele. 511