L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001
Népi építkezés (Zentai Tünde)
szegények körében még a XVIII. században is tart. Berzsenyi Dániel nagyapjának, Thulmon Pálnak a kisgombai birtokán a „haidu ház'"-hoz például 1765-ben toldanak „Kálhás Szobát". A XIX. század elejének kortárs szemlélői, Richard Bright (1815) és Nemes Apáti Kiss Sámuel (1822) sorra megemlékeznek a somogyi parasztember kályháiról, amelyek a megyében készülnek, amint arról az 1783-as és 1812-es kaposvári kályhás áriimitációkból értesülünk. „Mázas kupás, apró táblás, nagy táblás és közönséges vörös vagy paraszt kálhákat" állítanak elő Simonfán, Hedrehelyen, Kaposváron, Barcson, Szigetváron és persze a szomszédos megyékben. Az utóbbi mázatlan vörös kályhák azok, amelyek az újkori parasztházakat leginkább jellemezhették. Egy XVIII. századinak minősíthető példányukat Gönyey Ebner Sándor 1931-ben még le tudta fényképezni a cserénfai szőlőben. Ennek az egyszerű „paraszt" kályhának a divatja azonban az 1820-as évek táján már le is áldozott, ahogy azt Jankó János meggyőzően kifejtette. (1902. 210.) A XIX. század elején mindenki „zöld mázos szömöskálhát" akar. Ebből az igen esztétikus, gyakran írókázott vagy domború mintával díszített csempés kályhából készült és maradt ránk a legtöbb. (24. ábra) Ritkább, de ugyancsak népszerű volt a világos sárga mázú, a XIX. század végétől pedig a kaposvári kályhások műhelyeiből kikerülő barna. Alakja rendszerint tagolt: a tűztere szögletes, fölső része hengeralakú, pártázatos torony. A múlt században a szemeskályha a házbelső, a tisztaszoba ékessége volt. Mindazonáltal a kályha pénzbe került, és nem mindenkinek telt rá. Csorba József (1857. 88.) írja, hogy „Fűtő-kályha még némellyeknél nincs, hanem gyúrt agyagból rakott nagy kerek kemence, mellyben a? kenyér is sül... " (25. ábra), tegyük hozzá, olyan mint a korábbi füstösház kemencéje, ami a konyhává alakított, degradált helyiségben a XX. századig fönnmaradt. A konyha története Somogyban a szobával kezdődik. Akkor válik ugyanis a füstösház füstöskonyhává, amikor elé építik a kályhás vagy füsttelenített szobát. E fordulat jelentőségét tükrözi a szóhasználat is; Csökölyben tapasztaltuk, hogy az idős emberek még az 1970-es években is a házat hívták szobának, а konyhát pedig a régi idők emlékeként háznak. Az egykori füstösház az egész családnak födelet nyújtott, tehát tágasnak kellett lennie; ez a hagyomány él tovább a belső-somogyi füstöskonyhák méretezésében. A korai füstöskonyhák igen nagyok. Megfigyelhető ez a szennai múzeum csökölyi házában is, amelyet ugyan modernizáltak; úgy próbáltak füstteleníteni, hogy egy kiskonyhát választottak le belőle, de jól látható, hogy eredetileg nagyobb volt a szobánál. (26. ábra) 57