L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001

Népzenei hagyományok (Olsvai Imre)

A somogyi cigány népzene jelentősebb gyűjtői (és felvevői): Csenki Imre, Csíkvár József, Együd Árpád, Eperjessy Ernő, Kovalcsik Katalin, Maácz László, Olsvai Imre, Sztanó Pál és Tengerdi Győző. Függőleges rétegződés, életállapot Egy-egy somogyi település átlagos dallamkincse - személyi változatok nélkül - 600-800 körül lehet. E típusoknak kb. 60­70%-a a bartóki B)- és C)-osztály műdalszerű és idegenszerű dal­lamaiból áll. Szintén kedveltek a B)- és C)-osztály népi és magyar jellegű, de nem sajátosan tájra jellemző dallamai is, ezek kb. 20­25%-ra rúghatnak. A somogyi magyarság spontán zeneéletében ma már egyre ke­vésbé hangzanak föl A)-osztályos (régi stílusú) dallamok, ezen be­lül a díszített parlandó-rubatók rendkívül ritkán, már-már soha. A régi stílusúak számaránya 1-15% között lehet, ezen belül a par­lando-rubatóké kb. Уг-1% között. A dél-dunántúli kisdialektus legsajátosabb dallamai a 24. óra 60. percének utolsó pillanatait élik. Idős előadóik, született nép­művészeik 1950 táján már csak néhány tucatnyian voltak, számuk azóta napról-napra fogy. így a tájjellegű dallamváltozatok száma egy-egy somogyi községben legföljebb Vi-2% lehet, felhangzási arányuk még ennyi sincs. Szerencsére egyre több fiatal hagyományápoló vállalja tudato­san a népzenei örökséget, annak előadásbeli sajátságaival együtt. 448 10. Lakodalmas menet zené­szekkel. Horvátkút, 1920­30-as évek. Ismeretlen szerző felvétele.

Next

/
Oldalképek
Tartalom