L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001

Népzenei hagyományok (Olsvai Imre)

7. Szaksz Jánosné (Szabó Teréz) citerán játszik. Csurgó, 1965. Ismeretlen szerző felvétele. 8. Parelka Ferenc. Gálosfa­Kistótváros. 1980. Móser Zoltán felvétele, 1980. A dunántúli népi citera 1970 tájáig egykótás, diatonikus hango­lású volt és vagy lúdtollal, vagy gólyatollal, vagy kis fadarabbal nyomták le a dallamjátszó húrokat. A dallamok záróhangja és a kísérőhúrok hangja gyakran szekund együtthangzást - Szó,+Lá-t - eredményezett, amit a hallgatóság elfogadott. Ám a rádió és te­levízió népzenei műsorai óta Dunántúl népét elárasztották a kétkótás, kromatikusán hangolt citerák, az ujjal lenyomott játék­mód és a kísérőhúroknak a dallamok alaphangjára történő hango­lása, így hát alig maradt napjainkra helyi hagyomány szerint ját­szó, eredeti citerásunk. A magyar és cigány vonósok, cimbalmosok és klarinétosok körében kétféle előadási stílus él. Egy régi vágású, tájjellegű, romlatlan né­pi stílus, - ez egyre ritkább, - meg a „cigányzeneies", azaz városi­népies, kávéházias, fülbemászó tálalásmód. A fúvósbanda-kultusz Dr. Vargha Károly módszeres kutatásai szerint az 1849-1866 közti „Bach-korszakban" kezdődött. A bara­nyai svábok telente cseh falusi zenészeket fogadtak, akik bálok­ban, meg a karácsonyi és újévi istentiszteleteken muzsikáltak, majd a farsang elmúltával hazautaztak földjüket megművelni. Ké­sőbb már maguk a német parasztok és bányászok alakítottak fú­vós-zenekarokat Baranya-Somogy-Tolnában. Ezek hatására áll­tak össze az első magyar bandák a XIX-XX. század fordulója tá­ján. Többségük „kétlaki" banda: bent a szobában vonós-cimbal­mos (és klarinétos) felállásban játszanak, udvaron és utcán rézre váltanak (de a klarinét marad). E magyar fúvósbandák dallam­készlete és játékstílusa több-kevesebb elemet őriz a furulya- és dudazene hagyományából. Napjainkban már a tangóharmonika, szaxofon, dob és gitár is fel-feltűnik, meg-megszólal a somogyi falvakban. Dallamföldrajzi érdekességek a somogyi népzenében Míg délen és északon természetes a megyehatár (Dráva, Bala­ton), keletre és nyugatra nincs éles népzenei határ. Vannak viszont Somogyon belül választóvonalak, választósávok, illetve kisebb körzetek és jellegzetes községek. Ezek bizonyos dallamok belső el­oszlásával állnak összefüggésben. A legérzékletesebb választósáv nagyjából a Siófok-Szentlőrinc (és ennek folytatólagos) vonala mentén fekszik. Ettől nyugatra tömö­rül a „Magas Kanász" („Páva-Kanász") típusa (01.1 dallampélda) és az „Éva Szívem Magas" altípusa (04. a dallampélda). Keletre tömö­442

Next

/
Oldalképek
Tartalom